Bárth János (szerk.): Tükörképek a Sugovicán - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 8. (Kecskemét, 1997)
Bárth János: Zsidó vállalkozók a kalocsai érseki uradalom területén a kései feudalizmus korában
BÁRTHJÁNOS ZSIDÓ VÁLLALKOZÓK A KALOCSAI ÉRSEKI URADALOM TERÜLETÉN A KÉSEI FEUDALIZMUS KORÁBAN A feudális értelemben vett, vagyis a jobbágyok birtokait is magába foglaló kalocsai érseki uradalom 1832 előtt az alábbi városok és falvak határára terjedt ki: Kalocsa mezőváros, Hajós mezőváros, Géderlak, Szentbenedek, Úszód, Foktő, Bogyiszló, Dusnok, Sükösd, Csanád, Szentistván, Kákony, Pandúr, Istvánmegye, Szeremle, Miske, Császár- töltés, Nádudvar, Kecel, Csávoly falvak.1 Az utóbbi két helység közül Kecel az Őrjegen túli Homokhátságon, Csávoly a Bácska északi részén, a többi település az Őrjeg és a Duna között fekvő vízjárta tájon: a Kalocsai Sárközben feküdt. Volt az érsekségnek még egy uradalma Kalocsától messze, a Bácska déli részén, Bács mezőváros környékén. Mostani előadásom a kalocsai uradalom területére vonatkozik. A kalocsai érseki uradalom határai, a „kilógó” Csávoly falut, valamint Kéles pusztát leszámítva, nagyjából egybeestek Pest-Pilis-Solt vármegye Solti járásának XVIII. századi határaival. Pest-Pilis-Solt vármegye többi járásához képest a Solti járás területén viszonylag későn jelent meg állandó lakosként a zsidóság. 1746-ban csak két helységben: a sok földesúru Bátyán és az érseki Hajóson találtak 11, illetve 4 zsidó lakost a vármegyei összeírok. 1784/85-ben a járás 33 helysége közül 19-ben éltek zsidók, általában kevesen. Kiemelkedően sok zsidó lakosa volt, miként a következő félévszázadban mindig, a Kalocsai Sárköztől északra fekvő Apostag falunak és a még távolabbi Izsák helységnek. Néhány településen, pl. Érsekcsanádon, Foktőn, Hajóson és az érseki székvárosban, Kalocsán 1784/85-ben lakott ugyan néhány zsidó, de a következő évtizedek összeírásaiban nem látható nyomuk. Csak 1841/42-ben tűnt föl újra e helységekben zsidó népesség.2 A Kalocsai Sárköz területén letelepedő zsidóság az üzleti életben: a kereskedelemben és a legkülönbözőbb vállalkozásokban találta meg a maga hivatását.A más tájakon lakó zsidók is jobbára a kereskedelem és a vállalkozások révén kerültek kapcsolatba a Kalocsai Sárköz népével. A legfontosabb közvetítő szerepet a kalocsai érseki uradalom játszotta, különböző bérletek és vállalkozási lehetőségek biztosításával. A kalocsai érseki uradalom XVIII. századi gazdasági életében meghatározó jelentősége volt a feudális szolgáltatások pénzbeli megváltásának, az árendálásnak.a bérbeadásnak. Mindez valószínűleg azzal a körülménnyel függ össze, hogy nem formálódott ki, nem nyert kellő teret, illetve még a század utolsó harmadában is csak csírájában létezett a majorsági gazdálkodás. Allodiális birtokok híján a falvak többsége pénzen válthatta meg a „legfeudálisabb”járadékot, a robotot is. Árenda tárgya lehetett a kilenced, a tized, és szinte minden apró úrbéri jellegű jobbágytartozás. Bérleti díjért birtokolhatóvá váltak a legkülönbözőbb földesúri haszonvételi jogok: a vadászattól a kocsmáltatásig. A feudális járadékok és haszonvételek árendálására vállalkoztak mezővárosi és falusi közösségek, valamint magánvállalkozók egyaránt. Az árenda szerepét jól tükrözik a helységek és a magánvállalkozók kontraktusai, földesúrral kötött egyezséglevelei, valamint az árendával kapcsolatos instanciák, levelek, elszámolások. ’ A kereskedés, kalmárkodás, bolttartás joga a kései feudalizmus korának mezővárosaiban és falvaiban földesúri haszonvételnek számított, az un. regálék, regáliák sorába tartozott. Természetesen a földesúr nem kereskedett, nem üzemeltetett boltot, hanem a 105
