Bárth János (szerk.): Dunáninnen-Tiszáninnen - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 7. (Kecskemét, 1995)
Beszédes Valéria: A tisztaszoba változása Észak-Vajdaságban
hetünk adatokat. E településeken párhuzamosan használhatták a festett ládákkal. A közgyűjteményekben található legrégebbi ilyen típusú tárgy ugyanis sokáé településről való. Az 1796-ban készült menyasszonyi ládát Béregen találták. A többi datált festett láda a XIX. század különböző korszakaiban készült 1840. és 1889. között. A béregi ládával mutat rokonságot az 1817-ben készült kupuszinai láda. Mindkettő homloklapjának középpontjába a virágfűzéreket fülke alakú mezőben helyezték el. A fülke közepébe minden esetben egy kisebb deszkából faragott négyzet alakú rombusz áll. A virágfűzér kontúrjait fehér színnel emelték ki.6 Nem volt lényeges különbség az itt élő nemzetek menyasszonyi ládái között. A szerbek a sötétkék és fekete alapszínű ládákat kedvelték, a szlovákok és a magyarok pedig a világosabb kéket és zöldet. Ez azonban nem volt szigorú szabály. A színek világosodása inkább a különböző korszakokra utal. A múlt század utolsó évtizeFestett láda Monostorszegről (Fotó: A. Juriga, 1985) deiben, amikor a békési bútorok erre a vidékre is eljutnak, a világoskék alapszínű menyasszonyi ládák voltak divatosak. Korábban a komáromi ládáknak volt meghatározó szerepük. Ezek nemcsak a Bácskában voltak népszerűek, hanem a Szerb Királyságban is. A Dunán szállították le, s a vásárokban árulták. Még Kragujavecra is eljutott egy. Erről tudósít Sreten Popovic 1834-ben: „Amíg a ruháinkat és hálóholminkat pakoltuk a nagy pesti, vagyis a komáromi ládánkba, amelyre rá volt írva fehér színnel ANNO 1829 - melynek jelentését nem értettük.”7 A Bácskába és a Bánságba három központból jöttek a festett bútorok: Komáromból, Békésből, és Csongrádból, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül az erdélyi központokat sem. A nagyobb városokban: Apatinban, Szabadkán, Zomborban, Ki- kindán, Becskereken, fontos asztalosüzemek voltak, de egyikben sem alalkult ki olyan műhely, melynek termékeit jellegzetes stílusuk miatt elkülöníthetnénk. A ládáknak rendszerint a homloklapját cifrázták ki. A mintákat többnyire tükörkép- szérűén ábrázolták. Lehettek ezek szobarajzúak, de használtak előre készített sablonokat is. Az asztaloscéhek ezen a tájon viszonylag későn szerveződtek, a legko39
