Bárth János (szerk.): Dunáninnen-Tiszáninnen - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 7. (Kecskemét, 1995)
Beszédes Valéria: A tisztaszoba változása Észak-Vajdaságban
rábban, 1700-ban Apatinban, a többi településen a XIX. század második évtizedében: Zomborban 1820-ban, Adán 1819-ben, Szabadkán 1827-ben, Újvidéken pedig 1829-ben.8 Jellemző adat, hogy az 1744-ben készített kéziratos magyar nyelvű árjegyzék még nem határozza meg az asztalosok munkabérét, a fél évszázaddak később, 1796-ban hitelesített árjegyzék ugyan említést tesz festett ládákról, de nem tudni, hogy az ára menyasszonyi, gabonás- vagy lisztesládára vonatkozik-e. Német nemzetiségűek voltak ekkor Bácska iparosai. Ezzel magyarázhatjuk, hogy viszonylag korán megjelennek a festett barna bútorok.9 A XIX. században tehát helyi stílust nem különíthetünk el. A XX. század első évtizedében ezzel ellentétben néhány településünkön konzervativizmust figyelhetünk meg. Monostorszegen a sokácok még a tizes években is sötétkék menyasszonyi ládákat készítettek, Gomboson, Kupuszinán, a világoskék virágmintás festett bútorokat kedvelték. Monostoron a világoskék alapszín a húszas-harmincas évek divatja volt. Ezeket a bútorokat már nem a vásárokon szerezték be, hanem a helyi asztalosok csinálták.10 A festett láda, amikor használták, mindig a tisztaszobában állt, ha volt ilyen helyisége a családnak. A mai adatközlők kizárólag a párhuzamos szoba berendezésére emlékeznek, ezért csak az ilyen szobabelsőknél határozzuk meg a helyét. Minden esetben a két ablak között állt, a mestergerenda alatt. A láda fölött a katolikus és a református családoknál a nagytükör, a pravoszlávoknál a tükör helyén a család védőszentjét ábrázoló ikon volt. Rendszerint ezen tartották a dísztörülközőt is. Ide tűzték fel a virágvasárnapi szentelt barkát, ha nem élt az a hiedelem, hogy a barkától elszaporodnak a legyek a lakásban. A szerbek szent virágjukat, a bazsalikomot tették az ikon mellé. A festett ládák Észak-Bácskában a tízes évekig voltak a tisztaszobában. A nyolcvanéves adatközlők úgy emlékeztek, hogy nagyanyjuknak, a szülének láda volt a stafírja. A következő nemzedék erre a bútordarabra még emlékezik, de az ő gyermekkorában már a kamrában állt, s lisztet vagy a kukoricadarát tartottak benne. Napjainkban is ez a funkciója, ha esetleg megvan. A SUBLÓT A menyasszonyi ládák és a szekrények között képez átmenetet a parasztbútorok között. Kétféle elnevezését ismerik ezen a vidéken: a sublót, suglót mellett az almárium, ómárium kifejezés is ismert. Az itt élő valamennyi nép az első megnevezését ismeri, az almárium helyett viszont a szerb, illetve horvát nyelvben a dolaf szót használják. A XIX. század utolsó évtizedeiben került a parasztszobákba, s a negyvenes évekig volt divatban. így emlékeznek az adatközlők, viszont a levéltárban lényegesen korábbi adatokat is találtunk. A már említett 1796-os árjegyzékben háromfiókos almárium is szerepel, a múlt század közepén készült szabadkai végrendeletekben pedig sublótot, s nem menyasszonyi ládát említenek a végrendelkezők. Ma már csak az idősebb háztartásokban használják. Ha megvan, akkor a kamrában tartják. Három típusát készítették ezen a vidéken. A legrégebbi sublótok három-, illetve négyfiókosak voltak, sötétbarnára festették őket, porcelán volt a fogantyújuk. A másik típus fekete volt, réz fogantyúval, a harmadikon csipkés peremlécek álltak, a festése flóderozott volt. A különböző formájú ládákat területileg nem különíthetjük el, mert valamennyi típust még napjainkban is megtalálhatjuk az idősebbek otthonában. A porcelánfogantyús a szegényebbek lakásában állt, mert a tehetőseb40
