Bárth János (szerk.): Dunáninnen-Tiszáninnen - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 7. (Kecskemét, 1995)
Udvari István: Bács-szeréni ruszinok
nítették a nyelvi és nemzeti hovatartozás problematikáját. Pastrnek e témával kapcsolatos egyik utolsó cikke már címében is a módosított felfogást tükrözi - Rusini jazika slovenského (1907) - ’Szlovák nyelvű ruszinok’. A ruszin nyelv és nemzetiség pastrneki értelmezésének szellemében született a bácskeresztúri születésű Munkácsy Mihály: Tót nyelvű rusznákok Bács- és Szerém megyében című műve. Munkácsy műve egy nagyobb terjedelmű kiadatlan monográfia vázlatos kivonata magyar nyelven. A szerző a ruszinokról szóló teljes monográfiáját valamelyik szláv nyelven kívánta megjelentetni, amit valószínűleg az I. világ- háborús események akadályoztak meg. A háborút követő új politikai konstellációk szintén nem kedveztek a könyv megjelentetésének, amely végül is kéziratban maradt. A magyarul megjelent könyvecske a bács-szerémi „rusznák” nyelv szókincsének, hanganyagának és alaktanának a szlovák és ukrán nyelvekkel való összehasonlítását tűzte ki célul, hogy bebizonyítást nyerjen: „a bács-szerémi rusznák nyelv nem lehet kisorosz, hanem csak tót, pontosabban: keleti tót”. A könyv vázlatos jellege ellenére becses mű a ruszin nyelvtörténet szempontjából, mert önálló gyűjtésen alapul. Közismert, hogy az első világháborúig csak Munkácsy és Hnatyuk gyűjtött a ruszinok között, a fent említett vita résztvevői is csupán szekunder forrásokra támaszkodtak.4 A ruszin nyelv szlovák nyelvjárástörténeti forrásértékére Király Péter mutatott rá. P. Csúcs ka, J. Dzendzelivszkij ukrán kutatók arra hívták fel figyelmünket, hogy a nyelv archaikus jellegéből következően fontos adalékokat szolgáltat az ukraniszti- kának és a kárpátológiának. Annak a körülménynek a következtében, hogy a magyar nyelvvel intenzíven érintkező bács-szerémi ruszin nyelv sok vonását megőrizte a XVIII. századi nyelvállapotnak, annak beszélt és az irodalmi változata egyaránt becses forrása a sokévszázados mttgyar-szláv kapcsolatok történetének, mind a nyelvészet, mind művelődéstörténeti szempontból. Az 1981-es népszámlálás szerint Horvátországban és a Vajdaságban 23321 ruszin, 12809 ukrán élt. Látjuk, Jugoszláviában a ruszin az ukrán mellett önálló nemzetiségnek számított. Az ukránok a 19. század végén Galíciából telepedtek át a monarchia által annektált Boszniába, 1945 után nagy hányaduk áttelepült a Vajdaságba, ahol ma mintegy 3000 ukrán él. A jugoszláviai ukránok 45 %-a nem beszéli az ukrán nyelvet. Ez az aglossziának nevezett jelenség a ruszinok 16 %-ára terjed ki, tehát 84 százalékuk beszéli a ruszin nyelvet. A bácskai ruszin nyelv a XX. század első éveiben vált irodalmivá. A ruszin népnyelv keletszlovák típusú, mely keletiszláv szubsztrátumon jött létre, szembetűnő benne az orosz, egyházi szláv adsztratum. A ruszin nyelvben igen jelentős számban vannak magyar lexikai elemek, ezek szinte kivétel nélkül magyar népnyelvi eredetűek. A ruszin nyelv az alapfoktól a felsőfokig helyet kap az oktatásban, Újvidéken ruszin tanszék és nyelvművelő egyesület van. Az utóbbi tíz évben évente 10-14 könyv látott napvilágot a Ruske Szlovo ’Ruszin Szó’ Kiadó gondozásában. A háború utáni Jugoszláviában a ruszin nyelv funkciója jelentősen bővült, fontos szerepet töltve be a ruszinok kulturális, társadalmi, politikai életében is. Nincs elegendő szakemberük, a ruszin-szerb szótár megjelentetése emiatt évek óta húzódik. Speciális gondjuk, hogy tulajdonképpen nincs anyanemzetük. Akik Kelet-Szlo- vákiában azt a nyelvjárást beszélik mint ők, a szlovák nemzetbe integrálódtak, egész nagy tömegeik csak a XX. században azonosultak a szlovák nemzeti öntudattal. További gondjuk a szerb, ill. horvát nyelvi hatás ellensúlyozása. A jugoszláviai ruszinok a tömeges szerb és horvát-ruszin kétnyelvűség állapotában élnek. Az if117
