Bárth János (szerk.): Dunáninnen-Tiszáninnen - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 7. (Kecskemét, 1995)
Udvari István: Bács-szeréni ruszinok
jabb nemzedékből több írójuk, költőjük két nyelven ír és publikál. A kétnyelvűség következménye egyrészről a nyelvi interferencia, a nyelvkeveredés, másrészről pedig a diglosszia. A homogén ruszin környezetből való ruszinok kétnyelvűsége későbbi, a heterogén nyelvi közegből valóké pedig korai keletkezésű. A tömeges korai kétnyelvűség okozta, hogy a ruszinul beszélők nagy száma jobban ismeri a szerbhorvát nyelvet, mint anyanyelvét. A ruszin és szerb, ill. horvát nyelv genetikai közelsége következményeként a ruszin nyelvi rendszer minden szintjén (fonetika, morfológia, szóképzés, szemantika, szintaxis) tetten érhetők az interferenciális jelenségek. Az interferencia elsősorban a szókincsben jelentkezik, de jelentősen kihat a szóképzésre, a szintaxisra, legkevésbé van hatással a ruszin nyelv fonológiai rendszerére. Az északról délre irányuló évszázadokig tartó és nagy területre kiterjedő ruszin migráció során a bácskai ruszinok a magyarok közt éltek. Bácskai megtelepedésük előtt abaúji, borsodi, szabolcsi, dél-zempléni községekben éltek. A bácskai ruszin családnevek közel 25 %-a, a családnévi funkciójú ragadványnevek 15 %-a magyar eredetű, ill. magyar képzésű, mely tény önmagában is a ruszin-magyar népi kapcsolatok intenzitásáról és tartósságáról tanúskodik. A Monarchia felbomlása után a tömeges ruszin-magyar kétnyelvűséget a tömeges ruszin-szerb, ill. horvát bilingviz- mus váltotta fel. Az 1981-es népesség-összeírás szerint a Vajdaságban kivétel nélkül minden községben éltek kisebb vagy nagyobb számban ruszinok, így a magyar többségű községekben is. Ezekben tehát ruszin-magyar kétnyelvűek is élhetnek. Nagyobb lélekszámú ruszin él Novo Orahovo (Zentagunaras) faluban, ahol a ruszinok a 2400 lakosú település 1/7 részét alkotják. A lakosság fennmaradó hányada magyar. Ruszin telepesek 1946-ban a földnélkülieknek szervezett telepítési akció keretében érkeztek a Bácstopolya melletti magyar faluba. A ruszin többségű Kucorán mintegy 450 római katolikus magyar él, akik 1/7 részét alkotják a ruszinok számának. A faluban 1945-ig németek is éltek, létszámuk kétszerese volt a magyarokénak. Az itt élő ruszinok, magyarok, németek ismerték egymás nyelvét, a falubeli közvetítő nyelv azonban a ruszin volt. A ruszin nyelv közelebb vitte a falu német, magyar lakóit a Délvidéken akkor is fontos szerb nyelv megtanulásához. A századfordulóról maradt fenn Hnatyuk ukrán etnográfus leírása a falubeli nemzetiségek közötti példás együttélésről. E szerint a bírót felváltva adták a különböző nemzetiségű kucorai lakosok, a ruszin bírót hat évre, a német és magyar bírót 3-3 évre választották. Olvasóházukba magyar, német, ruszin újságok egyaránt jártak. Ma ruszinokon és magyarokon kívül mintegy 1500 boszniai szerb él a faluban. A bosnyákok a II. világháború után kitelepített németek helyére érkeztek ide, s betelepedésük ma is tart. A kucorai magyarok a tömeges magyar-ruszin kétnyelvűség állapotában vannak. Tapasztalataim szerint többen gyengébben beszélik a magyar nyelvet (annak Szeged-Szabadka környéki nyelvjárását), mint a ruszint. Olyan, magukat magyarnak valló kucoraiak is vannak, akik a magyar nyelvet nem értik, nem beszélik, csak az imádságokat és a templomi énekeket ismerik magyarul. Az elvetélt jugoszláviai rendszerváltás és énnek legsúlyosabb következménye, a szerbek és horvátok testvérháborúja valamint a Jugoszláv „Néphadsereg” minősíthetetlen hadviselése anyagi és emberi áldozatokkal terhelte meg a ruszinokat is. A háború első katonaáldozata bácskeresztúri lakos, ruszin nemzetiségű volt. A horvátországi ruszinok jóvátehetetlenül sokat szenvedtek. A szerémségi és szlavóniai falvakból a horvátokkal, ill. a horvát állammal nyíltan szimpatizáló ruszinokat a 118
