Bárth János (szerk.): Dunáninnen-Tiszáninnen - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 7. (Kecskemét, 1995)
Silling István: Zombor katolikus vallási életének megújhodása a XVIII. században
Spatzirer Jakab provinciális, Zebich Benedek custos provinciáé, definitorok: Pécsi Imre, Velikánovich. János, Seidl Lajos, Payer Innocentius, Hegedűss Thádé gvárdi- án. A rendház tagjai: Páterek: P. Hegedűss Thádé quardianus, Pécsi Imre lector, custor et definitor, Sinnicsich Vince vikárius, Marelich István spirituális, Gyurcse- vich Miklós illyir szónok, Hubert Ignác német szónok, Smenderovich Rókus, ünnepi illyr szónok, Mauer Kapisztrán kernyai administrátor, Kovács Thádé, az alsó és elemi osztályok, Gasi Joakim, a közép és felső nyelvtani osztályok tanítója... A ferences rendházban váltakozva 10-20 barát tartózkodott. Volt illír (horvát vagy bunyevác), német és később már magyar nyelvű prédikátoruk, filozófia tanáruk - például 1766-tól filozófiai tanfolyamot vezettek a ferences rend tagjai számára - a laikus testvérek nevelője, segédlelkészek a környező falvak katolikus templomaiban (Bezdán, Gákova, Monostorszeg, Prigrevica-Szentiván), és még a laikus testvérek közt kántor, szakács, sekrestyés. A század folyamán Zomborban megjelentek néha más rendbéli barátok is: a budai kapucinusok, a pozsonyi trinitáriusok, az egri irgalmasok, akik, különböző célokra mind adományokat gyűjtöttek.15 Az új, központi Szentháromság templom nem volt a zombori katolikusok plébániatemploma. A ferencesek építették s a városi lelkész a temetőben lévő Szent Rókus kápolnában osztotta ki a szentségeket. Azonban ez nem maradt így sokáig, ugyanis II. József elküldte Zomborból a tanítással ott nem foglalkozó ferences barátokat. Szlatokvics Máté naplójában erről ekként számolt be: „1786. évi június 12-én Őfelsége II. József császár, Zimonyból Zomboron keresztül Bécsbe visszatérvén, hozzám azon kérdést intézte, hogy melyik templomban végzem lelkészi teendőim? Mire válaszolván, hogy a városon kívül a Szent Rókus kápolnában, válaszul a császár nagy nyájassággal a Szent Ferenciek templomát a parochia templomául adományozta, lakásul pedig a barátok zárdájának felét jelölte ki, a zárdának másik felét pedig Bács vármegye részére használatul fenntartotta. Azon 1786. évi december 10-én a város részéről működő királyi biztos megbízottja, Latinovits Miklós, megyei táblabíró, országgyűlési képviselő minden tekintetben kitűnőség által a zombori Szentháromság temploma az emlékírónak, mint a város lelkészségi temploma adatott át. A templom drágaságai, minden szent ruhái és ezüst edényei őfelségének kincstárába küldettek Budára, a legszükségesebb fennmaradt többi arany és ezüst edények és egyéb drágaságok pedig a bácsi és bajai zárdák között osztattak meg, úgy, hogy az átadás alkalmával nem maradt más a siránkozó átvevő új lelkésznek, mint a templom meztelen falai.”16 A Szentháromság templom elkészülte után a kálváriaépítés következett. Ez a szent hely éppúgy a lakosság hitbéli erősödését prezentálta, illetve a hívők hitének erősítését szolgálta jelenlétével. Nagy István, jómódú zombori polgár 1764-ben engedélyt kért a kalocsai egyházi főhatóságtól kálvária és kápolna építésére. Gróf Batthyány József érsek azzal a feltétellel adta meg e zombori hitközség elöljáró kérelmére az engedélyt, hogy az építmény szilárd anyagból emeltessék fel, valamint hogy az építtető és gondnok halála után a zombori római katolikus hitközség köteles a karbantartásról gondoskodni, nem pedig a városi Magisztrátus, a helybéli nem katolikus polgárok érdekeinek védelmében. A zombori Szent Kereszt kálvári- akápolát 1767. április 14-én szentelte fel Bajality Antal esperes. Az alapító Nagy István 1769-ben hunyt el, de a kálváriaépület még nem volt egészen kész. Özvegye, 52
