Bárth János (szerk.): Dunáninnen-Tiszáninnen - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 7. (Kecskemét, 1995)
Hegedűs Antal: Bácskai népcsoportok gazdasági érdekszervezetei (1850–1950)
tézisünket, hogy a nemzeti identitás megtartásában és védelmében milyen fontos szerepe van a gazdasági érdekszervezeteknek! A következőkben részletesen csak a szerb és német kisebbség gazdasági érdek- szervezeteinek szerepét világítjuk meg az 1850-1950 közötti időszakban - az ön- szerveződésen alapuló szövetkezeti mozgalom születésétől és a szocialista szövetkezeti mozgalom nyomán bekövetkezett haláláig. II. A SZERB SZÖVETKEZETI MOZGALOM A BÁCSKÁBAN ÉS A BÁNÁTBAN A szerbség keserűen csalódott a szabadságharc utáni Szerb Vajdaságban. Ezt a csalódást méginkább fokozta az osztrák-magyar dualizmus létrejötte, amelyből a szláv elem teljesen kimaradt. A korabeli szerb sajtó és a szerb pártok keserű hangulatát két tragikus mondat uralja: „Mi propadamo - Mi nestajemo”. Felsorolják a szerbség veszélyeztetettségének szubjektív okait is (lustaság, önteltség, maradiság), de a fő okot a szerbség politikai és gazdasági lecsúszásában jelölik meg. Az államhatalom a magyar és a német parasztságot sem segítette - mégkevésbé a nemzetiségi paraszti rétegeket. Őket is tönkremenetellel fenyegette a hitel hiánya, az értékesítés szervezetlensége. A Szerb Egyházi és Kulturális Autonómia kezében hatalmas, több száz millió koronás tőke összpontosult. Ez a tőke azonban egyházi és kulturális célokat szolgált - és ha adtak is magánszemélyeknek hitelt, annak legkisebb összege 500 korona volt - elérhetetlen összeg a kisparaszt számára. Ezért már 1857-ben felvetődött az ötlet: alakítsanak szövetkezeteket - mégpedig Reifei- sen típusúakat. A reifeiseni szövetkezetben minimálisak a részvények értékei, tehát a legszegényebb ember is megvásárolhatja őket. A felelősség viszont kiterjed a tagok összvagyonára, és ez lehetővé teszi a részvények értékénél jóval magasabb hitelösszeg felvételét. A szövetkezetalapítás ötletének realizálása azonban 10 esztendőt váratott magára. Az első szerb szövetkezet 1867-ben a Sajkás kerületben alakult meg SajkaSka Zemljodelska Zadruga néven (Sajkási Földművesszövetkezet). 1870-ben Újvidéken három szerb szövetkezet is alakult (Privredna Zadruga - Gazdasági Szövetkezet; Zadruga Srba Zanatlija (Szerb Iparosszövetkezet; Srpska Zadruga Za Uzajamno Pomaganje i Stednju - Szerb Kölcsönös Segély- és Hitelszövetkezet). Az 1898-as esztendő mérföldkövet jelent a szerb szövetkezeti mozgalom életében: Zágrábban megalakult a Savez Srpkih Zemljoradniéki Zadruga u Austro- ugarskoj; Szerb Földművelésszövetkezetek Szövetsége. A betagosodó 27 szövetkezet száma 1918-ig, tehát a monarchia végéig 424-re növekedett. A szerb szövetkezetek jugoszláv korszakának történetét a belső feszültségek okozta stagnálás jellemzi, egészen 1948-ig, amikor a titói Jugoszláviában is, a többi kelet-európai államhoz hasonlóan, megszüntetik a magángazdaságon alapuló szövetkezést és bevezetik a szocialista elven alapuló kollektív szövetkezeteket - zadru- gákat. Mi történt azonban 1918 után a szerb szövetkezetekkel? Elsorvasztották őket a politikai és gazdasági érdekellentétek! A királyi Jugoszláviában a szerb hegemónia mindent Belgrádba akart összpontosítani. Ezért a szerb szövetkezetek székhelyét is Zágrábból áthozták Belgrádba. Ezzel mélyen megsértették a gazdaságilag és kulturálisan is sokkal magasabb nívón álló „precan” szerbeket, azokat, akik a megszűnt monarchia területén éltek. A belgrádi szövetségből nemcsak a horvátországi, de a vajdasági szerbek is kiváltak, és 1928-ban újvidéki székhellyel magalakították a saját, autonóm szerb szövetkeze24
