Bárth János (szerk.): Dunáninnen-Tiszáninnen - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 7. (Kecskemét, 1995)
P. Szojka Emese: A házasodás szokásköre a bácskai bunyevácoknál
P. SZOJKA EMESE A HÁZASODÁS SZOKÁSKÖRE A BÁCSKAI BUNYEVÁCOKNÁL Az érdeklődés a falusi, a paraszti, illetve a hagyományos életmód sajátosságai iránt Magyarországon a reformkorban vált igazán széleskörűvé a 18. század végi, 19. század eleji államismereti és statisztikai vizsgálódás műfaji előzményei után. Részint politikai, másrészről pedig a nemzeti romantika érzésétől áthatva, olykor csupán a megismerés céljától vezérelve jelentek meg sorra a leírások az egyes földrajzi, nyelvjárási, néprajzi egységekről a honi nemzetiségeket is beleértve. A korabeli publikációs fórumok a tudományos folyóiratoktól a hetilapokig, képes újságokig mind feladatuknak tekintették a népismereti dolgozatok közlését. 1 Ekkortájt, 1842-ben a Regélő Pesti Divatlap oldalain jelent meg Szárics Jenőtől a bácskai bunyevácok néprajzi szempontú ismertetése, mely napjainkig szolgál a korabeli viszonyok forrásául, és az irodalmi hivatkozások egyik alapjául.2 Szárics megfigyeléseinek helyszíne, mint ahogyan erra utalt is, ti. a bunyevácok „Régi lakhelye, s telep ideje e népnek eléggé bizonyos nem lévén jelenleg annyit tudunk, hogy mai fő fészkűk Szabadka, s néhány bácskai helység - bár az igazi eredeti bunyevácz csak Szabadkán kel ki.”3 Adatait így tehát elsősorban a szabadkai, városi bunyevácokra kell vonatkoztatni. Nem reménytelen azonban érvényesítésük általában a többi, Bácska más településein élő bunyevácokra, hiszen körükben az etnikumon belüli házasodás szabálya érvényesült, ilyenformán pedig a két bácskai város Szabadka és Baja körül kialakult bunyevácok alkotta települési körzet egymással kapcsolatot tartott, egy néprajzi csoportnak, kultúrális egységnek tekinthető. Szárics leírásában elég részletesen taglalta a házasság szokáskörét, sőt a népszokások közül erre fordította figyelme legjavát. A részletektől eltekintve, csupán a házasság egymást követő szokáscselekményeinek rendjét szem előtt tartva, a szabadkai bunyevácoknál ugyanazok a keretek válnak felismerhetővé, amelyek az ország más néprajzi csoportjainak ilyen vonatkozású tradícióit is jellemezték. Nevezetesen a házasságot előkészítő szertartások, mint a megkéretés, az eljegyzés majd a lakodalom tagolt eseménysora.4 A szabadkai bunyevácoknál a hagyományokon alapuló házasodás egyik legfejlettebb, mondhatni csúcsteljesítményű, a parasztlakodalmak modellként is értékelhető formája körvonalazódik, melyet az egybekelés céljának több lépcsős megközelítése, számos formaság, és a részletek aprólékos kidolgozottsága jellemez. A háttérhez azonban az is hozzátartozik, hogy itt feltehetően módos, a divatban, az új formák meghonosításában elöljáró rétegről lehetett sző. Hiszen Szabadka a bácskai települések egyik leggazdagabb városa volt, 1743- tól mezőváros, 1779-től pedig a város teljes jogú birtokosa kiterjedt határának.5 131
