Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
a Szegedi Naplónál; az „előbb befejezett” tárca: Irodalmi bűnök. Szegedi Napló, 1909. júl. 11. — a Weis^nécselédje: a „Jolán”; vö. a júl. 9-i levelet. — Weiset Weisz Lipót. — a doktor néni: dr. Eisenstein Jakabné Kotányi Matild (1857—1928), Eisenstein Jakab (1849 — 1918) főorvos felesége, Sz. Szigethy Vilmosné Eisenstein Ilona édesanyja. — Weis^nének: Weisz Lipótnénak. — a Manó embert: nem sikerült azonosítani. — A versekről, a miket reklamáltam: valószínűleg abban az „első levélben”, ami nem maradt ránk. — Gergely Gi%a: nem tudtuk azonosítani — Bobné: Sz. Szigethy Vilmosné Eisenstein Ilona. — Marcel Prévostnak: (1862—1941) francia író. 131 MF — Móra Veretlenének, Szeged, 1909. júl. 11. Kedves leikeim! Kérdezem ma délben az embereket ebéd alatt, hogy kaptak-e ők ma szliácsi levelet. — Hát persze — mondják ők a megelégedettség természetes kelletlenségével. — No azért — mondom én — mert én nem kaptam. Aztán kiderült, hogy ők még csak a pénteki levelet kapták meg ma, a mit én már tegnap megkaptam Mai leveled is bizonyosan megjött, de azt ma délután, vasárnap lévén, nem hozták ki. Se baj, holnap legalább kettőt kapok. Aztán meg úgy is hiszem, hogy jól érzitek magatokat, bár már szerettem volna hírt hallani róla, örültek-e a gyerekek a játékoknak. Panka természetesen szintén a születése napjára kapta az övét. Ezzel a levéllel együtt, vagy talán még előbb meg fogod kapni a csomagot, sajátkezű csomagolásomban. Az van ráírva: gyerekjátékok, — hiszen az irrigátor körülbelül olyan forma csinos kis játékszer. Két hozzá való, hegedükulcs forma szerszám papírba csavarva benne van az irrigátor üregében. Ott vannak a cipők is s alatta egy katonai behívó, a mit mulatság okából küldtem el. Nem épen szellemes dolog ugyTan, de Szliácson megfelelő olvasmány, úgy pezseg benne a finom humor. Még nem tudom, elmegyek-e a nagy vacsorára, egy részt azért, mert én két forintból legalább ötször megvacsorázom, másrészt azért, mert nem szeretem az ilyen nagy bobémsége*-. De azért valószínű, hogy erre az első estélyre el fogok menni, nehogy kellemetlen félreértések származzanak a szíves meghívás visszautasításából. Ebéden ma az öteg háznál voltam (libaleves, liba- és kacsa sült igen változatos ízesítőkkel, piskóta bor sodóval, gyümölcsök, fekete, szivar és a vendéglátók szokott kedvessége), onnan bejöttem a hivatalba s itt loptam az időt eddig, %6-ig, most pedig megyek haza szellőztetni. Talán ma már lesz szerencsém a takarító asszony őnagy- ságához is, a mit főleg azért óhajtanék, hogy a nyúlak felől kérdezősködhetnék. Vacsorára Weiszékhez vagyok hiva, azonban nem fogadtam el bizonyosra, mert az a reményem van, hogy talán lelek valami alkalmas kibúvót. Ellenkező esetben pedig attól tartok, hogy csupa bosszúból nagyon föltalálnak téged világosítani szalma életemről. Mit szólnál hozzá, hé? Az este — mint láthatod abból a kártyából, melylyel a Bállá figyelme megtisztelt — 234
