Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)

A levelek

gönyben azonnal értesits: mennyi legyen a gabonánkban a búza, mennyi a rozs s hogy őröljék, milyenre. Azt a pár krajcár költséget, a mibe a sürgöny kerül, ne sajnáld, — általában ott semmi költséget ne sokalj.

A jegyződ nem jelentkezett s most már nagyon örülök, hogy legalább nekem sikerült a vétel. Ha egyébként jönne is a jegyző, száz gazda akad a búzájára.

Szeretettel türelemre kér és igaz hűséggel csókol:

Ferkód

Ceruzával írott autográf, Móra saját főszerkesztői levélpapírján. (A fejléc szövege: Móra Ferenc a Szegedi Napló főszerkesztője.) MFM ír. Gyűjt.

Keltezetlen. Valószínű kelte 1917 nyara (talán július), hisz, mint a levélből kiderül, Móráné ekkor Menyházán volt.

Aladárral: Sós Aladárral (1887—1975). Építész, MÁV-mérnök, a Szegedi Napló külső munkatársa utóbb Budapesten élt. — Dettrével: Dettre Jánossal. — Bob: Sz. Szigethy Vilmos. — Pu/yu: Sz. Szi- gethy Vilma. — Bőimétől: Sz. Szigethy Vilmosnétól. — mennyi legen a gabonánkban a bú%a: a háborús élelmiszer-ellátás nehézségeit Móráék külön búzavásárlással csökkentették. Vö. még Cs. Sebestyén Károly: Emlékezés Móra Ferencről. Somogyi-könyvtári Műhely, 1979. 1—4. sz. 8. — A jegyződ: Májai Ferenc.

182

M.F — Móra Ferencnének, Szeged, 1917. augusztus 15 után

Csütörtök délben

Édes leikeim,

tíz száz-sok csók mindakettőtöknek, osztozzatok rajta; rendes ember ugyan ezt a levél végére szokta írni, de én előre bocsátom, mert körülbelül ez a legfontosabb, a mit írni tudok. Gondolhatod, hogy fülig vagyok a felhalmozódott dolgaimba temetkezve s nem érek rá a világi eseményekkel törődni. Nehányat mégis ide jegyzek azokból, a mikre emlékszem:

1. Bobné tegnap, szerdán hurcolkodott haza; úgy tudom, jól van.

2. Szásznénak persze sürgönyöztem; 2 kor. 5 fillérbe került, majd megadod. Tudom!

3. No, egy kis örömhír. Engel Sándor haza érkezett, szánalom rá nézni, a régi emberből körülbelül csak az maradt, hogy az ujját most is megnyalja, — még az Engelné teája után is. (No, azután lehet is.) Különben csak átutazóban van itthon, megy holnap Gyulafehérvárra, a hazaszabadulás biztos reményében.

4. Szabó Gyuláné telefonázott, hogy a cselédnek való 1-jén bejön.

5. Ideje lesz, mert engem ez a félkegyelmű nő, az Eszterke, megőrjít, nem a hibáival, hanem az erényeivel. Észvesztő az a nagy lendületű mozgás, a mit minden dolgában kifejt. Még a fogpiszkálót is olyan erővel kapja föl, mintha ölfa volna és úgy tudja letenni, hogy dörög bele az asztal. Rend lesz, mire hazajössz, olyan, a milyent még