Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
Tintával írott autográf. MFM ír. Gyűjt. Keltezetlen, ill. hiányos keltezésű. Talán csonka is. A levél címzettje ceruzával ráírta: 1917 Menj- bá~a: azaz a levél kelte 1917 nyara. a szerkesztőségbe:a Szegedi Napló szerkesztőségébe; a „régi Írások” valószínűleg régi szerkesztőségi iratok, kéziratok stb. lehettek. — Pista: Lippay István. — Sg- nags. asszony: Sz. Szigethy Vilmosné. — a D. ügyész úrnak: Dettre Jánosnak. — B-nét: Sz. Szigethy Vilmosnét. — Franknégyerekei: Franknét nem sikerült azonosítanunk. — P.: Lippay István. — a D-nek: Dettre Jánosnak. (Eisenstein Ilona 1922. máj. 18-án elvált Sz. Szigethy Vilmostól, s még 1922-ben Dettre János felesége lett.) 178 MF — Alóra Ferencnének, Szeged, 1917. július Kedves fiacskám, mit szólsz hozzá, hogy már megint kapod tőlem a levelet, ha újságok nem igen tapossák is benne egymás sarkát? Pista ma reggel (szombat éjjel írok) megérkezett, hétfőn már megy is vissza, de valószínűleg még egyszer át fog jönni. Holnap nyilván Katus is berándul Baksról, hála a jó istennek, nem fáj már a lába, úgy látszik. Ebédre természetesen az én vendégem volt Pista, vacsorára Bobot is meghívtam a Raffayba. Hálásra Weiszékhez adtam, ebéden is ott lesz holnap. Vacsorára az egész társaság Szabó Gyuláékhoz van híva, természetesen Pista is, hiszen máskép én se mehetnék. Hanem ezek a Szabóék fene furcsa népek. Ki az anyja Szabónénak? Reggel föltelefonál ez a mámi, igaz-e, hogy te haza érkeztél. — Hát mért volna igaz? — mondtam, de de bizisten nem ijedten. — Mert mikor a lányom ott volt, nagyon gyöngén volt szegényke, hát azért gondoltam. — Hát rosszul gondolták. Azóta megint írtak, hogy hízott egy kilót. Hát én nem tudom, mért akarnak erővel megbetegíteni. Végre aztán kiderült, hogy a világosi lány sürgönyözött a nővérének, hogy érkezik s ebből gondolták, hogy te bizonyosan hazajöttél. Arra aztán azt mondta, hogy holnap beküldi hozzám a lányt a kultúrpalotába. Hát jó, küldje be, — de hogy mi fenét csinálok vele, nem tóm. Aratóné úrhölgy pedig ma a mellékelt diplomáciai jegyzéket intézte hozzám. Jó lenne, ha iratnál neki Pankával, hogy hagyjon már békét, mert visszaveszem tőle, a mit kapott is. No jojcakát, igen álmos vagyok, pedig még van egy kis szerkeszteni valóm. Igaz is az, szereztem egy kis dugott búzát, majd jó lesz a fejkottát megjavítani, csak olyan legyen, a ki hazaszállítja és megőrli. Egy üveg uborkát is savanyítottunk, örülhetsz neki és egy svábbogarat is eltapostam. A pocok még nem került elő. Aóh! (Ez ásítás volt.) Csókollak mindkettőtöket: Ferkó 298
