Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
a ki igen-igen befolyásos ember az egyetemen, úgy, hogy ő eszközöl ösztöndíjakat, Eötvös-kollégiumi tagságot stb. Engem azzal biztatott, hogy ha nem tudok megegyezni az ügyvéddel, keressem fel őt az egyetemen és majd szerez ő nekem állást rögtön, karácsonykor pedig stipendiumot. Hétfőn ezt is fölkeresem. Most pedig, édes galambom, hogy túlestünk a levél hivatalos részin, végezzük a magunk ügyeit. Hiszen olyan nagyon régen nem beszélgettünk már egymással. Igazán mondom, úgy tetszik, mintha olyan nagyon régen lett volna, mikor utoljára együtt voltunk. Soha nem éreztem még magam ennyire távol tőled. Tudja Isten, olyan, mintha valami állna közted és és köztem. Mintha valamely módon el volnánk idegenkedve egymástól. De nem az én részemrül. Az is lehet azonban, hogy csak az az oka, hogy olyan régen nem írtam és hogy a te leveleid is rövidebbek és ridegebbek mostanában a tavalyiakhoz képest. De ugy-e, kicsim, ezután megint csak úgy szeretsz te engem, mint eddig és megint csak úgy írsz, a hogy ezelőtt szoktál? Hát a fejed fáj-e még, lelkem? Ha addig fáj, míg a szoba tiszta nem lesz, akkor bizony még soká fáj. Mert hogy még éppen hatvanhárom napig leszól özvegy. Máskép hogy telik az időd? Jársz-e már varrni? Valahányszor az ujjad megszúrod, mindig énrám gondolj! Voltál-e már sokat színházba? A leveledbül meg azt vettem ki, hogy az idén nem beszélsz édes anyámmal annyit, mint tavaly. Miért, kicsim? Tán még énhozzám is idegenebb lennél most, mint annakelőtte? Tegnap fölkeresett Kubán. Szabó Ilonát, úgy látszik, alaposan elfelejtette, mert ez idő szerint ő is vőlegény, karikagyűrű csillog az újján. Mutatta a menyasszonya arcképit, úgy néztem, legalább öt-hat esztendővel öregebb, mint Kubán, a ki most huszonegy esztendős és éppen harmincz lesz, mire a jogot elvégzi. Különben selmeczi lány. Láng Vilmának hívják. Mindez azonban nem akadályozza Kubánt abban, hogy a legőrültebb, legkicsapongóbb dorbézolásokat el ne kövesse. A mi illik is egy vőlegényhez. Nekem pedig, a másik vőlegénynek, minden gyönyörűségem az e kerek világon, hogy, mikor magam vagyok, vagy a többiek elalszanak, előveszem az arcképedet és ráborulok a te képedre, üdvösségem, a kit sokszor, sokszor ölel, csókol Ferkó Nálunk, nálatok mindenkinek kézit csókolom; kedves anyádtul, édes apámtul kérj bocsánatot, hogy nem Írok a levelükre, de azt várom, még valamerre fordul a sorsom. Végezetül még azt írom meg, hogy Gyula ép most borotvált meg és úgy megszappanozott, hogy még a szám is mind tele lett. És Gyula azt kérdezte: hogy csókolna most meg Ilona? Tintával írott autográf. MFM ír. Gyűjt. Keltezetlen. A levél egyik korábbi tulajdonosa-rendezője 1900. szeptemberre keltezte, ez azonban téves. Mind az íráskép, mind az aláírás formája, mind az alapvizsgára utaló szöveghely kétségtelenné teszi, hogy korábbi, valószínűleg 1898. okt. eleji. Mindenképpen 1899 februárja előtti, mert Móra ekkor még együtt lakott Walleshausen Gyulával s Péterfyhez úgy kellett elmennie; 1899 februárjában pedig, tudjuk, Móra Péterfy Sándorhoz költözött. 88
