Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
kedves anyánk: Walleshausen Jánosné. — a fiúk: nyilván szobatársai, Walleshausen Gyula és Sántha Mihály. — Ami Gyulát illeti: Walleshausen Gyula ekkor alighanem nem akart hazamenni szüretre. Lásd a szept. 27-ei levelet. 52 MF — Walleshausen Ilonának, Budapest, 1898. szeptember 27. Édes Galambom! Megbocsáss, ha rövid lesz levelem, mert sietnem köll előadásra: mert félnyolcz elmúlt. Ha délutánra hagyom a levélírást, akkor nem kapod meg holnap esténél előbb, pedig tudom, rossz várnod. Inkább kevesebbet tehát, de hamarabb. Igaz ugyan, hogy valami sürgős írnivalóm nincsen. A miket mondani szeretnék neked, azt nem érdemes leírni, mert mást úgyis untatna. Majd csak hoz az Isten olyan időt, mikor elmondhatom, hanem szüretkor aligha. Gyula váltig erősködik, hogy nem nagy óhajtása van hazamenni, az este is megkérdezte, mikor lefeküdtünk, hogy; ,,ugy-e, nem megyünk haza?” Hanem azt hiszem, csak azért, hogy én azt mondanám valahogy: de bizony jobb lesz, ha hazamegyünk. Azonban én is azt vélem: nem érdemes hazamenni. Most már valamennyire eltompított, elkábitott bennünket megint a küzködés: minek megint fölszaggatni a régi sebeket? Aztán még jobban fáj az elválás, megint nem tudunk beletörődni sokáig. Igaz, hogy megint csak muszáj lesz. Nagyobb igazság okáért meg azt se Írták még meg egyik háztul se: mikor lesz a szüret? Mi szombaton mehetnénk, s otthon lehetnénk vasárnap, hétfőt mulasztanánk csak az egyetemen, mert kedden úgyis szünidő van, szerdán hajnalba pedig jönnénk vissza, ha hogy akkor nem lenne szünidő az egyetemen, a mi azonban valószínű. Az is igaz, hogy ha nem megyünk haza, akkor is mindig haza fáj a szívünk, a mi fölér az elválás nehézségeivel. Ezek után áttérhetek arra, a mit legelőször köllött volna megírnom: hogy félig- meddig akadt már állásom s tizenötödikéig okvetlenül lesz. Szőke Pista árvaházi igazgató ajánlott Schuler papírgyároshoz, a ki 30—35 frtot adna havonta, csak az a bökkenő, hogy majd egy óra járás hozzánk, azonfelül a két fiú közül az egyik ötödikes, a másik hetedikes gymnazista, tehát jó nagy kamaszok. Tegnap voltam nála, azonban nem mondhatott semmit, mert már valakinek félig-meddig elígérte az állást, azonban a lakásom fölírta, hogy levélben tudósít. Pista azonban azzal vigasztal, hogy nem baj: mert még az öreg Péterfy, meg Barczen igazgató hátravan, ezek még nem tudnak arrul, hogy esetleg akadna már állásom s mindakettő azt válaszolta Pistának, hogy csak türelem, lesz bizonyára. így állok most se bent, se kint, a küszöbön. Hát kedves anyád, kicsim, jön-e holnap? Ugyan ha jön, akkor előbb megtudom, mint levelemet te olvasnád. Pistáéknak mondtam tegnap és azt mondta: ebédre odatartsunk és hogy oda is szálljon. Várjuk is erősen és csodáljuk, hogy nem írtátok 84
