Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
bizonyosra s hogy a mama egyáltalán nem is írt róla. Vagy most is a könyveknek, ruháknak szól a látogatás, nem nekünk? A dió megjött Pistáékhoz, a levél is: azonban tata említette, hogy én is kapok levelet. Ma kedd van és én még idáig se kaptam. Azt nem hiszem, hogy eltévedt volna, föltéve, hogy helyesen írták a czimet — hanem úgy vélem, még meg se íródott, a mi bizony nekem nem épen jól esik. Jaj, ha mama szokott volna írni: majd sűrűbben kapnék én hazulról levelet! Gyula délbe mén az öreghez, az eredményt nagyon kíváncsian várjuk és rögtön megírjuk. Azonban nyolcz óra elmúlt, mindnyájuk kezeit csókolom, téged pedig, édes mindenem, legközelebbi leveledig is ölel, csókol: Ferkó Budapest, 98. szept. 27. Tintával írott autográf. MFM ír. Gyűjt. Gyula: Walleshausen Gyula. — egyik bájtul se: se Móra Mártonéktól, se Walleshausen Jánoséktól. — szombaton mehetnénk: október 1-jén. — Sgőke Pista: nem tudunk róla közelebbit. — Schulerpapírvároshoz, : nem tudtuk azonosítani; Móra nem lett a Schuler-fiúk nevelője. — Pista: Móra István. — az öreg Péterfy: Péterfy Sándor; ő valóban segíteni akart. Vö. pl. az okt. 8-ai levéllel.— Barczen igazgató: nem sikerült azonosítani. — tata: Móra Márton. — mama: Móra Mártonné; a családi levelezést férje intézte. Jellemző e tekintetben, hogy míg Móra Mártontól több levél is fönnmaradt, tőle egy sem. — Gyula délbe mén az öreghez •' az ingyen vacsora reményében; Péterfy Sándor ugyanis ingyen vacsorát ígért s adott Walleshausen Gyulának. Yö. az okt. 8-ai, különösen pedig az okt. 21-ei levéllel. 53 MF — Walleshausen Ilonának, Budapest, 1898. október 8. Kedves Galambom! Remélem, hiszem, tudom, hogy megbocsátod úgy a késedelmet, mint a rossz írást annak az örvendetes hírnek a fejében, hogy az én életemben fordulat állott be, még pedig kellemes fordulat. Részben e miatt nem írtam előbb, mert vártam, hogy mi lesz velem. Mikor feljöttem, Miskátul kaptam egy conditió-czímet, melyet ő a szerkesztőségben szerzett az én számomra: nevelőt kerestek egy elemis kis lány, meg egy első osztályos gymnazista mellé. Igaz, hogy pironkodom, de mégis elmentem ma reggel az illető helyre, el is vállaltam volna az állást, ha egy bökkenő nem lett volna: hogy a nevelőt vidékre keresték, le Oroszlámosra! Nagyon elkedvetlenedve mentem Pistáékhoz ebédre. Délután éppen olvasgatni kezdtem náluk — Pista már nem is volt otthon — mikor a levélhordó hoz egy levelezőlapot : Péterffy írt, hogy rögtön menjek hozzá. Nem is vártam haza Pistát, azonnal 85
