Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
nyedett már a szivem. Hanem mikor a te kezedírását nézem, mégis csak fölébred minden elaltatott tavaszi álmom, mégis csak sírva fakad lelkemben minden elcsicsísga- tott emlék és a szemembe lopakodik egy édes, bús, meleg könny . . . Vasárnap délután kint voltunk a hegyek közt. A hegyeken jobban szereti az Úristen az embereket, mint arra mifelénk. Mert két kézzel megáldott itt mindent. Minden fa olyan, mint a mennyasszony. A cseresznyék, a mandulák, a szilvák virágtengerben úsznak, a kökénybokrok mintha fehér fátyollal volnának behúzva. Az erdőkben lép- ten-nyomon nevetnek a globuláriák, mosolyognak a kankalinok, integetnek a ki- kiricsek, pirulnak a kökörcsinek, kábítanak az ibolyák. És közbe fütyül a sárga rigó és fecseg-locsog a kakukk. Szedtem egész kocsiravaló virágot — de hát mit ér az énnekem, anélkül, hogy a te pisze orrocskád hozzáérne. Óh, csak te itt lettél volna, hogy mitőlünk, kettőnktül tanuljanak szerelmet a kikiricsek, hegyi lilomok és sárga rigók . . . . . . Hanem, kicsim, azt a szegény Miskát ne bántsátok máskor, mert bizony mondom, hogy nekem fáj az, mikor őt bántjátok. Nem bántott az engem soha se és jobban szeret akármelyik barátomnál. Ha másért nem, már csak azért is szeretném: mert téged nagyon sokra becsül és vele együtt szoktam tervelni a jövendőrül, a melyiknek mindig te vagy a központja. Nem ösmered te azt a gyereket, kicsim. És az édes anyám nem úgy értette azt, a hogy te írtad. Nem úgy értette, mert nem olyan lelkű asszony az én édes anyám, áldja meg az Isten minden lépésit.. . . . . Az időnk különben bolond nagyon. Hideg van, össze-össze borzongok az űberczíher alatt is. Különben én mindig fázom, ha nem vagyok te melletted, kicsi galambom. Igaz, kicsim, máskor hétfőn reggelre küld a levelet, csak úgy, mint eddig. És sokat írj és apró betűkkel és igaz szívbéli szerelemmel. . . Mindenkinek kézit csókolva, téged szívbül ölellek, csókollak: Ferkód Budapest, 98. ápr. 19. Gyula volt Rózáéknál. Mariskának írtam. Tintával írott autográf. MFM ír. Gyűjt. vasárnap délután: ápr. 17-én. — globuláriák: gubóvirág. — Miskát: Sántha Mihályt; nem tudjuk, miért „bántották” Walleshausen Ilonáék. — űberczíher: felöltő. — Gyula: Walleshausen Gyula. — Rózáiknál: talán Nagy Rózsikáéknál, Walleshausen Gyula „kiszemeltjének” családjánál. Vö. az 1898. jún. 11-ei levéllel. — Mariskának: talán Petróczy Máriának (1871 — 1944); Petróczyné Walleshausen Veronika (1854 — 1916) leányának írt Móra; ő unokatestvére volt Walleshausen Ilonának. 42 MF — Walleshausen Ilonának, Budapest, 1898. április 26. Édes, édes Ilonkám! Bocsáss meg, kicsim, ha valamivel később kapod a levelet, mint szoktad, de nem ér72
