Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
Bpest, decz. 1. e. 9. ó. Leveleddel remélem nem váratsz magadra. Ezt különben csak azért írtam, hogy még egyszer ideírhassam, hogy: ölellek, csókollak! A ki csak téged szeret! Tintával írott autográf. MFM ír. Gyűjt. A keltezés hiányos. Néhány tartalmi vonatkozás (pl. Walleshausen Ilona Vásárhelyre menetele), s a levél egésze 1897-re helyezi a levelet. Ezt megerősíti az, hogy dec. 1. 1897-ben esett szerdára. szikordumot se aludtam: keveset se aludt. — a mi nagyon c%ifra história: egyéb forrás híján nem lehet rekonstruálni, miért is kellett egyfolytában ennyi ideig ébren lennie. — hétfőn délbe: nov. 29-én. — kedden reggelre: nov. 30-án. — Be se mentem ma este dolgozni: a Magyarország nyomdájába, korrigálni. — hogy tán én nem szeretlek az iráshibáidmiatt: vö. az 1898. június 8-ai levélek — Vásárhelyre nagyon szeretném ha 18.-a előtt mennél: az ottani óvónőképzőbe, képesítő, vizsgára. — húgomnak: Móra Juliskának. — mouffot: a muff szőrméből készült, két végén nyitott, hengeres, a kéz melegen tartására szolgáló ruhadarab; kesztyű helyett használták. — mivel fizetsz meg a dolgozatért: az utalás valószínűleg arra vonatkozik, hogy a képesítő vizsgára készülő Walleshausen Honának Móra előre megírta valamelyik dolgozatát. Vö. a nov. 20-ai levéllel. — Mutterkának: özv. Kanizsai Nagy Ferencnének. — Zuzsának: Kanizsai Nagy Zsuzsának. 21 MF — Walleshausen Ilonának, Budapest, 1897. december 3. Kedves Ilonkám! Megbocsátasz az elsietett írásért, hanem egyrészt nagyon kicsi az időm, lévén az óra féltíz, másrészt majd leragadnak a szemeim a fáradtságtul, annyit dolgoztam ma. Reggel nyolcztul tizenkettőig az egyetemen, fél óra alatt meg köll ebédelnem és fél egytől este féltízig a Magyarországnál dolgozok. Azt hiszem, karácsonyig megkeresek úgy 50—60 frtot, — hanem azt is természetesnek találhatod, hogy tíz felé már alig bírom a szemeim nyitva tartani. Édes szerelmem: édes anyámat, édes anyádat, húgomat csókold meg szombat este helyettem (mert holnap, vagyis szombat este tartjuk a nevemnapját), édes apámnak is köszönd meg helyettem jó kivánatait: én most nem bírom már egyenkint megköszönni nekik; — pedig különösen a húgomnak nagyon szeretném, mert azért a szép leveléért megérdemlené. Mondom, nindenkinek köszönd meg helyettem és holnap estére gondoljatok rám. Téged utoljára hagytalak, édes kicsi mennyasszonyom, utoljára hagytalak szánt- szándékkal, — hogy teveled legtöbbet foglalkozhassak. Édes szerelmem: nem tudom én az én nagy örömeimet szóba foglalni, aztán azt hiszem, akkor is megértjük mi egymást, ha szó nem esik köztünk az ilyen dologrul. Tudom, kicsim, hogy úgy kívánod nekem a boldogságot, mint magadnak, hisz a mi boldogságunk egy, elválaszthatatlan, tudom, kicsim — és te is tudod, hogy majd 45
