Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
222 Móra István — MF-nek, Budapest, 1932. november 6. Bp. 932. nov. 6. Édes Ferim! A lent való őgyelgés után most vagyok bágyadt s reggel holnapra halasztottam ennek a levélnek a megírását, de a Magyar Hírlap mai üres száma úgy megijesztett, hogy a bágyadtságom is elmúlt. Ettájban szokott téged meglátogatni te külön lidérced, ha nem késik, hát az aggaszt. Ellenben az újságtok, első hírben szokta ezt jelenteni, — hát ez meg bátorít. Ma két hete Laciéknál voltunk kint, ha az én születésemnapja volt is, az övét tartani, a múlt szombatra halasztván az enyimet, együvé a Katuséval. Zsuzsa oszt Félegyházán elregölte, hogy s mint voltatok együtt ideföl. Egy kicsit számítottam rá, hogy Ilona átjön mindszentkor, s hogy nem jött, gondoltunk rá, hogy leszaladunk mink ketten Katussal, de Katus szerdán este, — Galambosból hazajövet — olyan beteg lett, hogy attul féltem, nem tudunk haza se vergődni egyhamar. Előbb a hideg rázta ki, aztán irgalmatlan diaré vett erőt rajta és a háta fájt. Ez ijesztett rám a legjobban, tüdőgyulladástól féltem. Másnapra jobban lett annyira, hogy a délutáni gyorssal hazajöhettünk. Mindazóta gornyadozott, de ma már fönt táblából. Lenek Marcsa is velünk jött, de ünnep délutánján már átment Szolnokba, ott találkozott Katával, s együtt mentek ki a temetőbe. Ok, itthon még, úgy tervezték, hogy Szolnok felé megyünk mindahárman, de — fene tudja, — nekem semmi kedvem se volt hozzá s ezen el is múlt a mi menésünk. Bosszant, hogy Pista, mint szakfelügyelő sokszor idefönt jár, a pedagógus [?] gyűléseken is rendszeresen megjelenik s nekünk felénk se néz. Uralja őket a mándruc. Végtelen örültem neki, hogy Gyulát láthattam s beszélgethettünk jó pár órát Zsuzsánál. Szerinte lehetősen, sőt jól van szegény, de én nem szeretnék olyan bőrben lenni. Itthon a csalamia megvan, hál’ Isten, békést és egészségben [. ] Holnap kimék Laciékhoz, még egy kis felásni való földecske vár fölhantolásra, — legalább helyrehoz egészen, s kifújja a szél a fejemből a Félegyházáról hozott fájást, kit leginkább a Katus hirtelen bajának köszönhetek. Isten veletek, édes jó Ferim, ha bajod nincs és ideföl jársz, szakíts egy kis idő [t ] rá: gyere el, az Isten is megáld. Szeretettel ölel egész sátoralja nevében édes Mindnyájatokat Pistátok Ha van belőle maradék, tégy a zsebedbe néhány szem tökmagot (nyerset persze [) ] a jakrham vagy törökcsalma asztali sütőtökötök, magjából. 358
