Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
ezt kinyomozták a detektívek — akkor a gyorsvonaton volt ideje meggondolni a dolgot, — Nem, nem, — jajdult föl Julka — szegény tán most mondott életében először igazat, de most aztán jaj, nagyon igazat. Én azonban Tamás voltam a dologban, különösen mikor hallottam, hogy valamelyik lánytól pudert is kért kölcsön a halálba indulása előtt. De aztán szint megszégyel- tem magam, hogy ezt gondoltam, sőt meg is írtam nektek s hogy csütörtöktől vasárnapig semmi nyomát nem találták, már magam is megkönnyeztem szegény kis bolondot. Tegnap, vasárnap este aztán sürgönyzik Szolnokról: Margitka megvan, egyik ismerősünktől sürgönyeit. Többet aztán én se tudok. Sejtem azonban, hogy szegény embereknek nem ez volt az utolsó fájdalmuk emiatt a zavart lelkű gyerek miatt. Mi volt az oka ennek a mostani maga megjátszásnak, még nem tudhatni. Valószínűleg összejött sok minden. Valami fiatal úrral is össze volt habarodva, a ki pár nappal az eset előtt utazott ki Dijonba. Egy csomó apró adósság is kiderült róla, a miket az intézetben csinált. Nyilván azt is restelte, hogy az első két esztendő egyetemi sikerei után az idén nem kollokvált. Most félt, hogy minden kitudódik s rettegett a Julka szigorától. Mindezek azonban csak sejtések. Julkáék tán bizonyosat is mondhatnak, ha akarnak. Magunk vagyunk, a hogy szoktunk. A gyerek erős, szép és most már okosodik is szemmelláthatóan: a pipa a legkedvesebb játéka. Bandi az utolsó szigorlatával kínlódik fönt s tán most már oklevéllel jön haza. (Úgy éljen a Trungel Iván feje.) Panka olyan szomorkás s nyilván újra operálni kell. Ilona még mindig fiatalodik, — persze az idegeit nem értve bele. Egyébként készül az új lakásba való hurcolkodásra s ez az, a mi engem még a hurutomnál is tevékenyebben menekít el hazulról. Isten legyen mindnyájatokkal, szerető szívvel a tietek: Feritek Sz. 1926. VI. 21. Tintával írott autográf. MFM ír. Gyűjt. szombaton: jún. 19-én. — elbujdosok vele valahová: Móra Balatonboglárra készült ekkor Szentiványi Róbert vendégeként. — julkáék: Tóth Istvánná Móra Juliannáék. — boldogtalan lánykát: Tóth Margi- tot (1905 — 1935), Tóth István és Móra Julianna lányát. — csütörtök: jún. 17. — a Kath. Növédo internátusbán lakott: nem tudjuk, melyik városban lakott ekkor Tóth Margit; az egyetemi tanulmányokra s a Marosra való utalás alapján a legvalószínűbb lakhely: Szeged. — Pista: Tóth István. — csütörtöktől vasárnapig: jún. 17-től jún. 20-ig. — valami fiatal úrral: nem deríthető ki, kiről van szó. — a gyerek: Veszíts Ferenc (1925—), Veszíts Endre és Móra Panka fia; ekkor 13 hónapos. — Bandi: Vészits Endre, ekkor műegyetemi hallgató. — Trungel Iván: nem tudjuk azonosítani. — késiül az új lakásba való hurcolkodásra: Péter László adatai szerint ekkor nem költöztek új lakásba; 1922 és 1932 közt a Kölcsey u. 10. sz. alatt laktak. Lásd Péter László: Szeged irodalmi emlékhelyei. Szeged, 1974. 90. Lehet azonban, hogy ez az adat téves s a Kölcsey utcába Móráék csak ekkor, 1926-ban költöztek. Vö. még az 1926. júl. 12-i levéllel. 331
