Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
1926 201/a A1F — Tóth Istvánnak, Sieged, 1926. június (?). Közölve: Hegedűs Éva: Móra Ferenc családi levelesládája. Délmagyarors^ág, 1979. júl. 15. 201 MF — Móra Istvánnak, Szeged, 1926. június 21. Kedves Pistám! Azt hiszem, szombattal végleg befejeztem az ásatásokat, a melyek egészen megették a májusomat a gyerekek meglátogatásával együtt s meg majd az egész júniusomat is. Igazság szerint előbb is bátran abbahagyhattam volna a turkálást, hiszen 15-én a szabadságom is megkezdődött, de valahogy erőt vett rajtam az aranyásó-láz s tán a várostól való menekülés nyugtalan vágya is. Össze vissza jártam Csanádot, Maradék-To- rontált, meg a magunk tanyáit. Legérdekesebb volt a pitvarosi leletem (rézkor) és legkiadósabb az itthoni, a rendező-pályaudvar mellett, a Ballagi-tóban: 70 jazig- szarmata síi, olyan 1500 esztendős. Azt hiszem, legalább ennyi maradt őszre. Attól félek azonban, hogy az ásatások első heteiben szerzett influenzám is megmarad, bár pár nap múlva elbujdosok vele valahová. De hát nem ezért írok én most, mert ezért nem érnék rá: hanem ezek miatt a szegény Julkáék miatt, bár nem tudja az ember, őket sajnálja-e jobban, vagy azt a boldogtalan lánykát. Csütörtök reggelre tűnt el Margit, fantasztikus hazugságok közt, bejelentvén a Marosba ugrást mindenféle búcsúlevelekben, a melyek jó része különböző pátereknek szól. A Kath. Nővédő internátusában lakott, onnan veszett el, miután a lányoknak már hónapok óta jelentgeti a szándékát. Gondolhatjátok, micsoda fölfordulás volt, detektívek nyargalászása, körözések, kihallgatások, Pista, Julka szívszaggató kétségbeesése. Hiába próbáltam Julkát azzal nyugtatni, hogy az ilyen hisztérikus teremtés kiszámíthatatlan s ha már egyszer nem érte be a Marossal, hanem elutazott — 350
