Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
Mindebből pedig az következik, leikeim, hogy most már anyucinak ne fájjon miattunk a feje, mert úgy el leszünk látva és ő nyugodtan maradhat addig, míg egy kicsit összeszedi magát, hogy nyugodtabban nézhessen az őszi szezon elé. Hedri az imént járt nálam búcsúzni, mondta, hogy hétfőn vár benneteket s így valószínűleg ő hamarább hírt ád rólam mint ez a levél, tekintve drága falutok postáját. A Bandi levelét is megkaptam, — adná az isten, lelkeim, hogy reményeitek beváljanak és mosolygósabban gondolhassak reátok. Szeressétek egymást, most mindahárman és simogassátok meg egy kicsit hazaszálló lelketekkel öreg apátok Tintával írott autográf. MFM ír. Gyűjt. a sp-i: a soroksárpéteri. — Boris nénénk: nem sikerült azonosítani. — kiutaltál a számára nálam 80.000 koronát: Móráné eladósodásáról lásd a szept. 30-i levelet. — ]ulisunk: Móráék háztartási alkalmazottja. — Annuskával: Pongrácz Albertnéval. — a Hagiban: a nevezetes szegedi Hági vendéglőben (Kelemen u. 3.). — hálni is kint fogok: Makón; nem tudjuk, sor került-e ekkor erre. Talán igen. Vö. Wallinger i. m. 41., vö. még az okt. 1-i levelet. Vészits Ferenc szerint nem Makóra ment ki ekkor Móra, hanem a gázgyárba, ahol Pongráczék révén szobája is volt. — Hedri: Hedry Miklós dr. a szegedi Városi Kórház osztályos főorvosa, később orvosprofesszor; a huszas évek elején Móráéknál kosztolt. Vö. Apró Ferenc: Fischhof Ágota. Somogyi-könyvtári Műhely, 1977. 55. — hétfőn vár benneteket: szept. 29-én. — drága falutok: Soroksárpéteri; Móráné, Panka és Vészits Endre itt pihent. — Bandi: Vészits Endre. 197 MF — Móra Ferencnének, Szeged, 1924. szeptember 30. 1924. IX. 30. kedd Kedves szegény kis asszonyom! Köszönöm neked éppen az imént vett leveledet. Azt hiszem, nagyon fájdalmas lehetett neked megírni, talán fölért egy operáció kínszenvedésével. Nem tudom, megtetted volna-e, ha itthon vagy és nem vagy rákényszerülve az adósságok részletezésére, — de nagyon jó, hogy így történt, bár rég megtetted volna már. így te elvégezted az operációt, most már az én feladatom a gyógyítás, ehhez azonban — belátod, ugy-e fiam? — az kell, hogy a sebet kitisztogassam s ez szintén nem jár fájdalom nélkül. De ezen is túl kell esni mindakettőnk, sőt mindnyájunk érdekéből. Igazad van abban, hogy a mi életünk, mióta hazajöttem a szabadságról, nem élet, — ezt én legalább olyan kétségbeesetten érzem, mint te. Csak nyilván az okot illetőleg nem őriünk egy malomban. Te talán Ninusra gondolsz, — ha nem, nagyon örülök neki, mert kár volna az igazi bajunkat képzelődéssel is tetézni, a mi már nem is a mi korunkhoz való. Sokkal több gondom van nekem, mint hogy ráérnék fiatal gyerek módjára pillangókat kergetni, eltekintve attól, hogy a természetem se 321
