Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
140 MF — Móra Ferencnének, Szeged, 1909. július 27. Kedves lelkeim! Bár most délelőtt nem kaptam meg a leveleteket, nem várom be a délutánt, hanem az enyémet megírom még most. Délután ugyanis aludni akarok. Újlakival, Ballával, László Gyulával % 12-ig ültünk a Kass előtt, éjfélre ágyban voltam, kis időt elbeszélgettem a Manó nevezetű legénynyel s 1-re már elaludtam volna, legföljebb egy-két perc hiányzott még hozzá, mikor Manó megszólalt: — Ohó, kérem, hohoho! Kétszer hat az hatvanhat! Ettül a fura egyszeregytől azután elijedt az én álmom s meg nem fogtam reggelig, akárhogy kergettem. Az ágy sütött, mint a parázs, hiába forogtam benne fejtől-lábtól, a levegő forró volt, mint a kemencében. Kinyittam az alsó ablakot, becsuktam a fölsőt és megfordítva. Beledugtam a fejemet a mosdótálba, keresztül olvastam az összes kezem ügyébe eső könyveket, leveleket: mind nem használt az semmit. A gyertyák leégtek, kivilágosodott, a levegő valamennyire lehűlt, — ekkor aztán rákezdte az Abranovics fürjecskéje a pittypalattyot. Te, ki nem mondhatom, mennyire szerettem volna kicsavarni a nyakát, holott máskor, tudod, a légytől is sajnálom elvenni az életét. Félöttől hatig jót aludtam egy huzamban. Akkor arra ébredtem fel, hogy a háziúr ordít a gangjukon. A narancsosék macskája kihúzta a kalitkából a fürjet s elszaladt vele. A mi pincénkben ette meg, S te kinevetsz ezért az ostobaságért, de engem most mégis nagyon bánt, hogy én épen ma hajnalban kívántam rosszat annak a bolond kis madárnak. Képzelhedd, az Edus hogy sajnálta. Ma délben Eisensteinéknél ebédelek, illetve ebédelnék, de aligha lesz étvágyam, — vacsorán pedig a tisztviselő-egyletben vagyok, a Gaal Mózes tiszteletére. Irótársunk — Bobot is érdekelni fogja — tegnap bent járt a Somogyiban, nagyon szeretetreméltó öreg úr, de egy kicsit mégis nagyon tanár. Marcellal is találkoztam az este s kérdeztem, mikor jöttök hát csakugyan, mert — mondom — úgy vélem, az Margiton fordul meg. Marcel azt mondta: hogy már megint 4-én. A fene tud eligazodni az ilyen népeken. Egyébként azonban csak maradjatok, a meddig jól esik és ne kívánkozzatok ebbe a gyilkos, haramia hőségbe haza. Az ám ni, drágám, mért kényszeritettél Te engem arra, hogy téli paplannal taka- ródzzam, — mivel a nyáriakat benaftalinoztad? A takaródzókról jut eszembe: ha jöttök, az ágyneműt Pestre személyi podgyásznak hozzátok magatokkal, hogy tudjatok min aludni. Ez az egyik. A másik az, hogy ha Margiték I. osztályon, vagy hálókocsiban akarnak jönni: a ti jegyetek oda még ráfizetés mellett sem érvényes! A harmadik az: mit tegyek a kulcsokkal, ha elmegyek? A konyhakulcsot tán odaadnám Weiszné- nek a jégszerény miatt? 251
