Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
Isten veletek, lelkeim! Aztán talán egyszer már magatokról is írnál, ne csak mindig énrólam, hékás? Igaz szívvel csókol benneteket nehezen váró, ma-holnap már a pakkolódzáshoz készülő Aputok NB. Ugyan hozzatok egy Brúnót személyi podgyásznak! Tintával írott autográf, a Dugonics-Társaság elnöksége levélpapírján. MFM ír. Gyűjt. Keltezetlen. A datálást az teszi lehetővé, hogy Móra a levél megírásának estéjén a tisztviselőegyletben vacsorázott, a Gaál Mózes tiszteletére adott ünnepségen. Ez pedig, mint a Szegedi Napló 1909. júl. 28-ai számából kiderül, 27-én volt. Újlakival: Újlaki Antal (1867 — 1921) szegedi újságíró, író; nyomdászként kezdte, 1900-tól a Szegedi Friss Újság szerkesztője. Több kötet elbeszélése, regénye jelent meg. — hallóval: Bállá Jenővel. — László Gyulával: talán László Gyula dr. MÁV fogalmazó, aki a Fodor u. 38-ban lakott, tehát közel Móráékhoz. — Manó: Móra több 1909-i levelében emlegeti; közelebbit nem tudunk róla. — Abranovics: Abranovics Ede városi adópénztárnok; Móráék szomszédja volt a Fodor u. 4-ben. — a háziúr: Dombrádi Nagy Gyula ezredes. Móra hozzá írott leveleit lásd: Móra Ferenc levelezéséből. Sajtó alá rendezte: Kőhegyi Mihály, Lengyel András. Kecskemét, 1979. 21—23. — Lisensleinéknél: dr. Eisenstein Jakabéknál. — vacsorán pedig a tisztviselő-egyletben vagyok, a Gaál Mózes tiszteletére: Gaál Mózes ezekben a napokban Szegeden tartózkodott, a nemzetiségi tanárok tanfolyamát irányította. Júl. 27-én este vacsorát adtak tiszteletére a Stefánia sétányon levő tisztviselő-egyesületben. Móra ezen vett részt. Vö. Gaál Mózes. SzN. 1909. júl. 28. — bent járt a Somogyiban: a Somogyi-könyvtárban. — Mar céllal: Fényes Marcellal.—Margiton fordul meg: Fényes Marcellné, Reiniger Margiton. — Weisznének: Weisz Lipótnénak. 141 MF — Móra Ferencnének, Szeged, 1909. júl. 28. Kedves leikeim! Dél felé jár az idő, mikor Tömörkény beállít a hivatalba. Ónozónétól jön, s dicsekszik vele, hogy a társaság java még ott maradt. Gondolhatod, milyenjava lehet az! Szegény emberek! Igazán valami rettenetes kín lehet ilyen időben déltájban részegnek lenni. Egészen más az, ha este csíp be az ember, mint például én. Már pedig ez így van, akár milyen hihetetlenül csóválod a saját kezed fésülte fejedet. (Vagy visszatértél már a hajművésznőhöz? Legalább mióta Bob ott van?) No igen, ha hiszed, ha nem: be voltam rúgva. (Undok szó ez.) Vagy legalább is a jószándék megvolt hozzá. Megittam körülbelül egy egész liter bort, egymagám, este 10 óráig. Először azért, mert rettentő haragudtam, hogy én ezért a komisz vacsoráért és ostoba társaságért 4 koronát fizessek. (Mert annyi esett fejenkint, — noha épen fejek nem igen voltak a társaságban.) Másodszor: mert gondoltam, hogy ettől a bortól úgy fogok aludni, mint a tej. Szóval 10 órakor elszöktem, elvittem a postára a levelezőlapokat, neked és Bobnak, aztán kerültem még egyet a Kass felé, mely már majdnem teljesen üres volt (nincs már itthon senki) s melyben a Károly roppant vidáman billiárdozott valami szúnyog formájú doktorral. 252
