Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
szerkesztője volt. — Török Béla: ügyvéd (Zrínyi u. 16.). — Korpássy: Korpássy Gyula törvényszéki bíró, esetleg Korpássy József férfiszabó (Pacsirta u. 19.); eldönteni nem tudjuk. — Salamon Gyula: dr. városi alügyész (Széchenyi tér 9.). — az öreg Kass: Kass János. — Samarjay százados: Samarjay Sándor honvédhuszár százados. — a máról-holnapra témát adta meg: a Máról holnapra Móra állandó rovata volt a Szegedi Naplónál; a cikk, amit itteni ötlete alapján írt, alighanem a Flört (Szegedi Napló, 1909. júl. 25.). — a Pösze: Tömörkény Erzsébet (sz. 1897.), Tömörkény István lánya; utóbb dr. Kőszegi Dénesné. — a Laci: Tömörkény László (1895—1971), Tömörkény István fia; később mérnök, a szegedi Kenderfonógyár igazgatója, majd főmérnöke. 1957-ben Kossuth-díjat kapott. — kijöttek Lizistől: Lízi Tömörkényék cselédlánya. — a Maxi: Weiner Miksa. — Marcel: Fényes Marcell. — két kolozsvári egyetemi magántanár: e napokban volt Szegeden a nemzetiségi tanárok tanfolyama, talán ennek résztvevői közt keresendő az említett két magántanár. Kilétük a Szegedi Naplóból nem állapítható meg. — a koffer kiválasztást: a július 31-ei budapesti úthoz. — Panka: Móra Panka. — az öreg doktor nénihez: dr. Eisenstein Jakabnéhoz. — Weiszéknek: Weisz Lipótéknak. — a Tivafelesége: nevét nem ismerjük, nem tudjuk azonosítani. Jellemzését lásd a júl. 26-ai levélben (Róza, „a Tivadarneje”). Flóra: Weisz Flóra. — Singerék: a Singer és Wolfner rt., az Én Újságom kiadója. — reverzális: írásba tett ígéret, kötelezvény. — Sebők Zsiga [. . .] a Franklin-társulatnak csinál konkurrens lapot: 1909-től Benedek Elekkel együtt a Jó Pajtást szerkesztette. 139 MF — Móra Ferencnének, Szeged, 1909. július 26. Kedves lelkeim! Ma különös sovársággal goidolok rátok és vágyakszom hozzátok. Őszintén megvallom, hogy nemcsak benneteket szeretnélek látni Brúnóval együtt, hanem szeretném viszontlátni — no találd ki, kit, mit? A szliácsi erdők hűvös árnyát. Ezt a kívánságot nagyon érthetővé teszi az, hogy most, délután 4 órakor is, a kultúrpalota északi oldalán, tehát árnyékban is 39 / Celsius a meleg. A föld szinte füstöl, a papír hozzáragad az ember kezéhez. Tudod, én nem vagyok se fagyos, se tüzes s nem szoktam se hidegtől, se melegtől szenvedni: hanem az idén nagyon eltikkaszt a meleg. Ma délután például már a kabátomat is levetettem, a mi velem ritkán esik meg. Különösen ez az ólom födeles ház kész pokol. Mostanában nem is maradok idebent tovább, csak míg a délutáni posta megjön, aztán tisztulok haza. Otthon valamivel mégis hűvösebb van. Az este Weiszéknél vacsoráztam, valódi karmonádlit. A karmonádli akkor is jó, ha rossz — a Róza azonban rosszul lett tőle, mert életében először evett disznóhust. Ez a Róza, tudnod kell, a Tivadar neje. Igazán bűbájos nő, — Félegyházán bíbájosnak mondják u. i. a boszorkányt, a kit meg kellene égetni. No hát ez is olyan, szegény. A szája iszonyú hosszú, mintha a saját füleibe akarna bele harapni. A fülei ellenben nagyon célszerűek, mert legyezőnek használhatja őket ebben a cudar melegben. Ugyan a ki mellette ül, annak nincs melege, azt tapasztaltam. Vacsora után kimentek a lengyel-zsidó orfeumba, Manó pedig ünnepélyesen fölszólított, hogy menjek ki vele a Szűcs-kabaréba. Ezt is köszöntem, amazt is, de biz én itthon maradtam s mire Manó megjött és zörgetett a kulcsért, már ki is aludtam magamat. Épen % kettő volt. A fiatal úr azonban valami szépeket láthatott, a mik fölizgathatták, mert nagyon sokat gajdenáskodott álmában. 249
