Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
fajtája bizonyára egész életemen át olyan ösmeretlen marad, mint Bobné előtt a boldogság bizonyos más faja. (A mely különben előttem is kezd már ismeretlen lenni, hé!) Tintával írott autográf, A Dugonics-Társaság elnöksége levélpapírján. MFM ír. Gyűjt. Csonka és keltezetlen. A datálást a Fülöp Áronra való hivatkozás teszi lehetővé. Fülöp Áron ugyanis 1909. július 23-án volt a Somogyi-könyvtárban. Vö. Személyi hír. SzN, 1909. július 24. dr. Fülöp Áron: (1861 — 1920) tanár, költő, könyvtáros; 1896-tól a képviselőház könyvtárának munkatársa, 1911 és 1916 közt igazgatója. Több a hun-magyar mondakör anyagát feldolgozó eposza és egy irodalomtörténeti munkája jelent meg. — Pista bátyám: Móra István, vezércikket vivén be: a Szegedi Napló másnapi számához.- Vasséknál: Vass Gézánál és feleségénél.- Vassné: Dingfelder Ida; 1891. jún. 2-án kötött házasságot Vass Gézával. — milyen szerencsétlenség érte a testvérét: Dingfelder Edét. — a főispáni vacsoráról hazajövet: július 21-én Kelemen Béla dr. főispán „Szegeden a magyar tanfolyamot hallgató nemzetiségi tanárok tiszteletére [. . .] vacsorát adott”; Vass Géza, mint lapszerkesztő, ezen vehetett részt. Vö. A főispán vendégei. Szegedi Napló, 1909. júl. 23. 5. — Jidiát: Vassék cselédlányát. — Bállá: Bállá Jenő. — antrét: belépőt. — Szűcs Lacit: kabaréjáról nem tudunk közelebbit. — Marcell: Fényes Marcell. — Csuda, a mennyi üdvözletét [. . . ] kap: Bállá Jenő ekkor ünnepelte kritikusi tevékenysége 25. évfordulóját. Vö. Bállá Jenő: A kritikaírójubileuma. SzN, 1909. júl. 21. — Bobné: Sz. Szigethy Vilmosné. 138 MF — Móra Veretlenének, Szeged, 1909. július 24. Kedves lelkeim! Ott folytatom, a hol elhagytam. Pénteken délután vágtatva jöttem vissza a vasúttól a Somogyiba. Cicerót kellett írnom, Pósának postát írnom, az Én Újságomba történetet írnom, a Nemzeti Múzeumhoz levelet írnom kettőt is: az óra pedig már 4 felé járt. Alig melegszem bele egy kicsit a munkába (no, nem volt nehéz belemelegedni: árnyékban 33 fok meleg!) — hozza a mándruc Tömörkényt, meg Lipcseyt, berúgva mindkettő. — Gyerünk a Gedóba. Téged már megesz idebent a moly. — No — mondom — tik meg megittátok a bort, látom. A Gedóba pedig a fene mén. Én reggel sétáltam arra, de akkora a por, hogy vályogot köptem tőle. Abból épül a szőregi házam. Estére a Bállá apám vacsoráztat a Kassban. Denikve hogy megszabaduljak tőlük, megígértem, hogy kimék. 7-re összeütöttem a dolgaim: akkor jött Bállá. Vitt haza az albumát megbámulni. Csakugyan pompás szép dolog. S annyiszor meg van téve az öreg „zseniális írónak” hazai művészetünk jelesei által, hogy most már, Bob, szavad se lehet többet! Mink olyat sohse kapunk! De Byll olyan boldog, hogy lehetetlen nem szánni és nem örülni vele. Kijelentette, hogy egyszer neked és Bobnénak is el kell menni hozzá, megnézni a „hummikat.” (Szegény, azt is hozzátette mindjárt, hogy „de természetesen csak úgy, Ferkókám, ha te és Bob is eljöttök.) Na jól van. Mentünk a Kassba. Épen akkor kapaszkodott föl a Gedóbeli villamosra Lipcsey, a lánya, a Kass nővére (Károssy képviselő elvált felesége), meg a Dorottya 246
