Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
119 MF — Walleshausen Jánosáénak, Szeged, 1902. október 3. Édes jó Anyánk! Az emberek szokása úgy hozná magával, hogy én most Gyulát üdvözöljem élete legnagyobb eseménye alkalmával. De akármilyen igaz és régen nem érzett öröm fogja is el a szívemet feleségem után való testvérem megérdemlett boldogságán: hallgatok a szívem szavára és először az édes anyánk sokat fáradt kézit csókolom meg minden gyereke nevében. Azt a kezet, mely nehezebb felit végezte a Gyula munkájának. Mert ő csak azt tette, a mit annyi nagyvagyonú családnak mindenben dúskálkodó sarjadéka nem tesz meg, de a mivel minden becsületes ember tartozik: tisztességgel felhasználta azt, a mit édes anyánknak évtizedeken át tartó példátlan munkája gyűjtögetett össze. Puha ágyát nem az ő véres verejtéke, hanem az édes anya agyondolgozott keze vetette meg az idegenben is! Mindennapi gondtalan falatját az anyaszív önmagával fösvénykedő zsugorgása adta neki! Én, a ki többet melegedtem a közös családi tűzhelynél, jobban tudom nála, hogy egész munkás élet fáradtságát nyerte el az ő öt esztendei tanulása s hogy könnyű és rózsás életének tüskéi csak az özvegy anya szivét sebezték véresre sokszor, álmatlan, sohajkodásokkal teli éjszakákon. Azért először azt a kezet csókolom meg szívem összes szeretetével, melyet szentté avatott a munka, melynek érdemlett lesz a nyugovása most, hogy fia boldogságát megépítette, a kit úgy áldjon meg az Isten, a mint azt a kezet ő is mindig szentnek fogja tartani, mint a másik fia: Feri Szeged, 902. okt. 3. Tintával írott autográf. MFM ír. Gyűjt. Gyulát: Walleshausen Gyulát. — élete legnagyobb eseménye: egyetemi tanulmányai befejezése, orvossá avatása. — feleségem után való testvérem: sógorom. 216
