Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
1905 120 MF — Walleshausen Jánosnénak, Szeged, 1905. április 4. Kedves Mama! Kis híjjá, hogy a leveleink nem keresztezték egymást, mert nekem is szándék [om ] volt vasárnap írni, azonban Tömörkény meghitt feketére, fővárosi iró vendégei lévén, ez elül nem lehetett kitérni és így az Írás elmaradt tegnapra. Tegnap azonban megint alig juthattam lélekzethez. Szerdán megnyílik a tavaszi képtárlat és a természetrajzi tár \ele együtt, s az utolsó rendezéseket kellett megtenni, este meg vezér- cikkes voltam. Meg az igazat megvallva, előbb is írtam volna már, de Panka beteg volt s nem akartam ezzel a hírrel az otthon valókat megijeszteni. Annál kevésbbé, mert tulajdonkép azt se tudtuk, mi baja, sőt még ma se tudjuk. Ma egy hete elkezdett köhécselni, nyű- gösködni, nem enni. Az anyja azt mondta, a fogárul van a baj s nem lehet vele elhitetni az én meggyőződésemet, hogy meg van a gyerek fázva, mert a foga miatt nem köhögött volna úgy, hogy az ételt is kihányja. Megijedtünk, mert azt hittük, szamárhurut, az orvos azonban megnyugtatott, hogy egyszerű légcsőhurut. Elfogyasztott két nagy üveg orvosságot s addig teáztattuk, Priesnitzeltük, hogy most már, hála Istennek, csakugyan nincs komoly baj. Egy kicsit lefogyott, meghókult, de egy-két nap alatt összeszedi magát. Amúgy jó kedvű, mindig én velem meséltet s ma éjjel már velem is alszik, hogy a mamuskája helyett engem szorítson már le az ágyrul. Délután majd fölhozzuk a kultúrpalotába, ő legyen a legelső, a ki megnézi a tárlatot. Ezzel el is mondtam volna a legfontosabb dolgot. A keresztelőre épen e miatt nem mehettünk el, pedig különösen Ilonának nagy kedve lett volna, [de] magát ereszteni nem akarta, se a gyereket cseléd kezire vagy idegen kezire bízni. Komáknak így is mink vagyunk bejegyezve, ha igaz, s a látogatásra majd lesz még alkalom máskor is. Errül különben édes anyám tud majd többet mesélni, ha hazamegy. A ruha megérkezett Blautól, de bizony nincs köszönet benne. A kabát, meg a mellény is csak megjárkálná, hanem ilyen rusnyán szabott nadrágom még nem volt. Csupa ránc térdtül lefelé, fölfelé s hozzáértők azt mondják, nem is lehet rajta segíteni. 217
