Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
folytatni a^t, amit otthon egy évig cselekedtem: Móra Istvánéknál lakik ekkor. — Pista: Móra István. — a%t a nyomorult állást a [. . . ] gubacsi pusztán: nem tudjuk, milyen állásról volt szó. — Tóth: alighanem Tóth István (1881 — 1955) tanító, aki három évvel később feleségül vette Móra Juliskát. — Gyulával: Walleshausen Gyulával. — Miskánál: talán Sántha Mihálynál. — szegény mamának: Walleshausen Jánosnénak. — Julcsa: Móra Juliska. — nem is két hét alatt: ezek szerint, ha jól értjük, Móra szept. 5. után pár nappal utazott föl Félegyházáról Budapestre. — Zsiga: talán Walleshausen Zsigmond (1885 — 1935 előtt) ekkor gimnazista. Móra mint Walleshausenék rokonáról érdeklődhetett felőle. 111 MF — Walleshausen Ilonának, Budapest, 1901. szeptember (?) Édes mindenem! ígéretemhez képest nekiülök a levélírásnak, mert holnap csütörtök lesz és tudom, hogy a te fájdalmad, melyet úgyis erősen érzel az elválás miatt, ezerszeres lenne, ha nem kapnál tőlem levelet. De kapsz is lelkem, még ha délután kapod is meg, kapsz nemcsak azért, hogy az elválás fájdalmát enyhítsem a te szívedben, hanem mert magamnak is enyhülés lesz a tehozzád való írás. Soha, mióta megösmertelek, még ilyen fájdalmasan nem esett a válás, még akkor se, mikor katonának mentem, — igen természetes oka van persze a dolognak, az tudniillik, hogy mink most több féleszten- dejinél, hogy félnapra se váltunk el egymástul. És mondtam már én azt neked többször, hogy az én szeretetem az évek haladtával (s jaj, az első csók óta már sok év elhaladt !) a mennyit veszít a külső fényibül, annyit nyer belső melegségben, kevesebb lesz a füstje, több lesz a parazsa. Oh, édes mindenem, hogy tudnád te, mennyire szeretlek én téged (ha mondani nem szoktam is), mikor én magam is csak ilyenkor érzem. Tudod, lelkem, a hogy megmondtam, fölmentem este nyolckor ide a ház mögé a hegyre (mert persze Pistáéknál lakom) nézni a holdfogyatkozást, abban a hiszemben, hogy bizonyosan te is megteszed otthon és rám gondolsz. Eszedbe jutott-e neked, rám gondoltál-e? Hanem erre Budán olyan fura világ van, hogy még a holdat se bírtam megtalálni, mert azt se tudom, kelet merre van, nemhogy fogyatkozását láttam volna! Hanem a megbeszélés másik részit annál jobban betartottam: hogy t. i. rád gondolok. Leültem egy szögletkőre, a tenyerembe hajtottam a fejem, úgy gondolkoztam el az élet hiábavalóságán, már csak a mi életünkén, a szegényekén. Ügy fölzúdul ilyenkor a szivemben az önvád: hogy mért is épen téged választottalak magaménak, édes virágom? Ha a sors, a mit tik Isteni-gondviselésnek neveztek, akkor össze nem hoz te veled, akkor ma az én sorsom ép olyan bizonytalan lehetne ugyan, mint így, de a tied, a te osztályrészed bizonyosan a boldogság volna azóta. így, messzirül, könnyes szemekkel megírhatom lelkem, a mit otthon nem mutattam és nem mertem mondani, a minek csak az éjszaka csendes órái voltak tanúi, mikor már tik rég aludtatok: hogy majd meghasadt a szívem sokszor, mikor kedvetlennek, szomorúnak láttalak és annélkül, hogy kérdeztem volna, tudtam, miért. Ó, sokszor gondoltam én már azt, hogy ha az isten rendelése 197
