Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
volt a mi összekerülésünk, akkor nem jó gondviselője az emberiségnek az isten! Mert van-e tenálad méltóbb a boldogságra az ő ege alatt: és mégis van-e, a kinek tenálad több oka lenne a boldogtalanságra? És ha az isten néha csak szenvedések jutalmául adja a boldogságot: akkor a mi boldogságunknak égig érőnek köll lenni valamikor, mert mi ugyan megszenvedtünk már érte. Szegény, édes, ártatlan jó Ilonám! Ilyen gondolatokkal vergődtem ott magamban, mikor véletlenül beletévedt a kezem a kabátom zsebibe — és tudod, mit találtam ott? a te imádságos könyved! O, imádságos könyv se gondolhatott még arra, hogy én valamikor még meg is csókoljam, hanem ezt úgy összecsókoltam, mintha csak te volnál s valószínűleg nem azért, mert imádságos könyv, hanem mert a tied, ha ideiglenesen is. De mindegy, akár miért: a könyv azóta mindig a zsebemben van, éjszaka meg a fejem alatt és lefekvéskor mindig lapozok benne egy kicsit te helyetted. Nem is csudálom, hogy nem jutott eszedbe a vasútnál visszakérni, hiszen láttam, hogy alig voltál magadnál s magamnak is mintha tüske szúrta volna a szívemet, ha az arcom mosolygott is, noha errül se vagyok olyan föltétien biztos. Nekem nem volt olyan jó kedvem, mint Vajainak, a néhainak, a ki az egész úton operetteket danolt az én gyönyörködtetésemre. Hanem én azt hiszem, hogy Marira nézve ő valóban néhai és jobb lenne ha minél előbb az lenne, mert énnekem az a Tóth Jolán kisasszony, a ki a vonat indulásakor ott állt melletted, igen gyanús? Miért kisérték ők ki ezt az urat és mért olyan síróformán kiáltott oda az anyuskája Vajainak, hogy „isten áldja meg, lelkem!” Hiszen mink csak más viszonyban vagyunk, még se kiabáltatok utánam! Kérdeztem tőle, ki volt az a lány, a kivel beszélgetett, mikor én találkoztam vele s tőle tudom, hogy Tóth Jolán, valami parasztgazda lánya, a kinek van vagy 20. 000 frt hozománya s levelezésben van állítólag Traummal. De akkor mért kisérték ki Vajait? Ő zavarában azt mondta, hogy azok is utaznak Nagykőrösre! De hát azok nem utaztak sehova, hiszen akkor velünk együtt kellett volna nekik jönni. Neked nem tűnt föl a dolog ? Különben mért firtassuk a más dolgát, mikor még van elég írni valóm a magunkéról is? Csak még annyit, hogy errül Marinak ne szólj, hogy ezt én írtam meg, nem akarnék beleszerepelni az ügyükbe. Tudom, már idáig is éget a kíváncsiság: mikor szólok már a vizsganapokrul? Kedden délbe kellett jelentkezni, akkor összeolvastak bennünket, aztán csoportokra osztottak ma délután, minden csoport külön írásbelizik, én szombaton délelőtt 8-tól 2-ig és hétfőn is ennyi ideig. A szóbelik ideje természetesen ezeknek az írásbeliknek a meg- és elbírálásától függ. Ma már a viziteket is megkezdtem, egy tanárnál voltam tisztelegni fél tizenkettőtől, de nem volt kapható s holnap újra megkeresem. Részleteket majd jövő levelemben fogok írni. Arrul is megnyugtatlak, hogy a folyamodványom reggel indítom útnak Szegednek, előbb nem tehettem, mert alapvizsgái értesítőt csak ma kaptam, mert újabban ennek a kiadása is nagy komédiával jár és föltétlenül személyes megjelenéssel. Még ma este megírom a folyamodványt, de el csak reggel küldhetem, mert ezen az istenverte vidéken posta sincs, hol ajánlott levelet fel lehetne adni. Lövőre még tegnap 198
