Romsics Imre (szerk.): A másik ember. A Fiatal Néprajzkutatók III. konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1993. november 15-19. - Kalocsai múzeumi értekezések 1. (Kalocsa, 1994)
Lukács László: Bevezetés
Fiatal Néprajzkutatók III. Konferenciája Bevezetés „Az utóbbi évek legdivatosabb tudománya, a néprajz is visszavonulóban van az egyetemi szemináriumokba. A határtudományokat érintő igényét alig tudta valóra váltani, és ma észre kell vennie, hogy már régóta a történészek a jobb etnológusok.” - olvastuk a Frankfurter Allgemeine Zeitung 1989. október 7-ei számában a 41. frankfurti könyvvásárról megjelent ismertetésben. A világ könyvtermésének legátfogóbb szemléjén - ahol 1989-ben 378.699 kiadványt mutattak be - a látogatóknak, tudósítónak feltűnt, hogy ebben az évben is tovább növekedett a történelmi művek részaránya a szépirodalmi és a néprajzi könyvek rovására. E helyzet kialakulásához maga az 1989-es év is nagymértékben hozzájárult. A nagy francia forradalom kitörésének kétszáz éves évfordulójára megjelent könyváradat már egyedül is a történelmi művek javára mozdította volna el a mérleg serpenyőjét, s ehhez még a peresztrojkáról, az európai egység esélyeiről, a vasfüggöny lehullásáról, a berlini fal ledöntéséről, Németország egyesítéséről, a balti államok önállóvá válásáról, a Szovjetunió széthullásáról és a délszláv háborúról megjelent könyvek csak fokozták a legújabb kor és napjaink története iránti érdeklődést. Ezért írhatta a Frankfurter Allgemeine Zeitung 1989. október 11-ei vezércikkében, ugyancsak a könyvvásár kapcsán: „A történelem felkapottsága tovább terjed napjainkban, amikor az utóbbi 150 év legsúlyosabb következményekkel járó utópiája, a marxizmus végleg elintézve és minden reménységétől megfosztva a földön fekszik. A história abban a pillanatban hatja át kultúránk minden elemét, amikor az ember természetes életkörülményeinek a fenyegetettsége a jövő egész lehetőségét megkérdőjelezi.” Ezekkel a nehéz kérdésekkel nekünk; magyar néprajzkutatóknak is szembesülnünk kell, keresnünk kell rájuk a megfelelő válaszokat. Jó alkalom erre egy-egy néprajzi rendezvényünk, így a fiatal néprajzkutatók 1993-ban Kalocsán lezajlott III. konferenciája is, amely az iránta megnyilvánuló érdeklődés nagyságával, az elhangzott előadások témaválasztásával, színvonalával, a résztvevők szakmai elképzeléseinek, terveinek megismerésével hozzásegíthet bennünket helyzetünk felméréséhez, a helyes válaszok megfogalmazásához, a megfelelő következtetések levonásához. A magyar néprajz, mint nemzeti és európai tudomány, elsősorban az 1930-as, majd az 1950-es, 60-as években indult kutatónemzedék munkájával, olyan eredményeket ért el, hogy az 1980-as évtizedben már együtt emlegették a német nyelvterület és a skandináv országok igen fejlett néprajztudományával. Alapos terepmunka, múzeumi levéltári és szakirodalmi kutatások eredményeként megszületett magyar és idegen nyelvű könyvek, tanulmányok sora hívta fel a figyelmet néprajztudományunk teljesítményeire. Évről-évre gyarapodó múzeumi gyűjteményeink anyagából az itthon és külföldön rendezett kiállítások, s a hozzájuk kapcsolódó 8
