Romsics Imre (szerk.): A másik ember. A Fiatal Néprajzkutatók III. konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1993. november 15-19. - Kalocsai múzeumi értekezések 1. (Kalocsa, 1994)
Kálmán Ferenc: A kárpátaljai magyar néprajzkutatásról
Fiatal Néprajzkutatók III. Konferenciája KÁLMÁN FERENC Móricz Zsigmond Középiskola,Nagypalád (Kárpátalja) A kárpátaljai magyar néprajzkutatásról Kárpátalja mint földrajzi elnevezés csak a trianoni szerződés óta használatos, és tulajdonképpen Magyarország azon négy vármegyéjének -Ung, Bereg, Ugocsa, Máramaros- összefoglaló neve, amely 1919-ben Csehszlovákiához került. 1939 márciusában visszacsatolták Magyarországhoz, majd egy 1946 január 22-én kelt rendelet alapján Ukrajna Kárpátontúli területévé szervezték át. Egymillió kétszáztíz ezren lakják. A magyar nemzetiségűek száma az 1989-es népszámlálás adatai alapján kb. 170 ezerre tehető. Egy tömbben élnek a magyarok az ungvári, a beregszászi, a munkácsi és a nagyszőlősi járásban. Tekintélyes magyar szórványközösség él Técsőn, Visken, Szlatinán ukrán, román és orosz környezetben. Csekély számú magyar ajkú lakossággal találkozunk még a rahói járás néhány községében. A kárpátaljai magyar nemzeti kisebbség mint etnikai csoport mai formájában tehát az első világháborút követő békediktátumok eredményeként jött létre. A vidékünk iránti érdeklődés korai megnyilvánulását néhány történelmi, nyelvi és néprajzi munka bizonyítja. így például USZKAY Mihály: Tiszaháti népélet Bereg megyében. A magyar föld és népei eredeti képekben. V. füzet Pest, 1846. ; NAGY János: Ugocsai nyelvsajátságok. Magyar Nyelvőr VIII. ; LEHOCZKY Tivadar: Bereg vármegye monographiája I-III. Bp., 1881. ; MÓRICZ Zsigmond: Szatmár vármegye népe. h.n., é n. ; stb. A század elején a sárospataki diákok gyűjtöttek itt, majd a „cseh éra” alatt kibontakozó sarlós mozgalom keretében folytak kutatások. 1938-tól több tájkutató tábor működött Kárpátalján, amelynek anyagait a Bp.i Néprajzi Múzeum adattárában találhatjuk. Az 1945-ös események változásai okozta nagy csendet az Ungvári Állami Egyetem magyar tagozatának megalakulása (1963) és működése törte meg. Az egyetemi tantervbe olyan disciplinák -népköltészet, nyelvjárástan- kerültek, amelyek alapos, mélyreható kutatásokra ösztönözték a tanárokat és diákokat egyaránt. Ennek gyümölcse számos, a vidék nyelvjárási rendszerével és népköltészetével foglalkozó szakdolgozat, cikk, egyetemi jegyzet és kandidátusi értekezés. Példfául a Három arany nyílvessző. Mesegyűjtemény. Válogatta: Petro LIZANEC. Gyűjtötték: GORTVAY Erzsébet, KÓTYUK István, LIZANEC Petro, P. PUNYKÓ Mária, VASZÓCSIK Vera, ZÉKÁNY Imre. Bp.-Uzshorod 1973.; LIZANEC Petro - VASZÓCSIK Vera: A kárpátontúli magyar lakosság népballadái. Segédkönyv. Uzshorod 1974. Természetesen élénk érdeklődés mutatkozott népi kultúránk és hagyományaink iránt az anyaországbeli és a szomszédos népek tudósai, kutatói részéről is - BALASSA Iván: Magyar néprajzi kutatások határainkon túl. In: A határainkon kívüli magyar 130
