Romsics Imre (szerk.): A másik ember. A Fiatal Néprajzkutatók III. konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1993. november 15-19. - Kalocsai múzeumi értekezések 1. (Kalocsa, 1994)
Kálmán Ferenc: A kárpátaljai magyar néprajzkutatásról
Kalocsa, 1993. november 15-19. néprajzi kutatások. Bp., 1984. 5-6 oldal; LIZANEC Petro; Magyar néprajzi kutatások Kárpát-Ukrajnában. In: A határainkon kívüli magyar néprajzi kutatások. II. Bp., 1989. 113-126 oldal.; DANKÓ Imre: Magyar néprajzi kutatások Kárpát-Ukrajnában. In: A határainkon kívüli magyar néprajzi kutatások. Bp., 1984. 10-24 oldal; DANKÓ Imre: Az újabb kárpátaljai magyar néprajzi kutatásokról. Néprajzi Látóhatár. (VÍGA Gyula szerk.) 1-2.sz. 1993.; GROZDOVA I.N.: Etnyicseszkaja szpecifika vengrov Zakarpatyja. Karpatszkij szbornyik. Moszkva 1972. 95-107 oldal; GROZDOVA I.N.: Etnokultúrális folyamatok napjainkban a kárpátaljai magyar lakosság körében. Népi Kultúra-Népi Társadalom V-VI. Bp., 1971. 457-466 oldal; RUDLOVCSÁK О.: A kárpátukrán néprajzi kutatás története 1914-ig. Debrecen, 1986.; MOGYORÓSI Sándor: Kárpátukrán néprajzi bibliográfia. Debrecen, 1986.; stb. A helyi kutatások jellegére rányomja a bélyegét az a tény, hogy az egyetemen nincs néprajzszakos képzés. Ezért Kárpátalja néprajzi tanulmányozása esetleges. Az 1980-as évek végéig főleg a népköltészeti alkotások gyűjtése és feldolgozása irányába orientálódott. Újabban előfordulnak társadalomnéprajzi írások is, de még mindig szinte teljesen hiányoznak a tárgyi kultúrával foglalkozó közlemények. Az ungvári néprajzi és falumúzeumnak a helyi magyarság tárgyi és szellemi kultúrájával foglalkozó anyagai igen szegényesek. Tulajdonképpen, jóformán senki sem végez itt jelenleg ilyen irányú kutatásokat. Talán éppen ez indokolná már -a környező országok példáit is figyelembe véve- egy magyar nemzetiségi osztály létrehozását. Végül, a tiszafarkasfalvai skanzen -amely mellesleg a területen egyedülálló a maga nemébengazdátlanul áll és a fokozatos tönkremenés fenyegeti. A Magyar Filológiai Tanszéken tehát főleg nyelvjárási és népköltészeti vonatkozású gyűjtés folyik. Az utóbbi idők változásait jelzi az a tény, hogy 1989-től hasznos munkakapcsolat alakult ki a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi és az Ungvári Állami Egyetem Magyar Filológiai Tanszéke között. Ujváry Zoltán tanszékvezető egyetemi tanár szakmai tanácsokkal és számos kérdőívvel látta el kollégáinkat és diákjainkat. Ez jelentősen segítette a körültekintő, alaposabb anyaggyűjtést. Szélesedett a kutatott témakörök skálája. A magyar nyelvterület különböző pontjairól hasonló szempontok szerint gyűjtött, így egymással összehasonlítható anyag került fokozatosan a felszínre. Az Ungvári Hungarológiai Központ megnyitása további lendületet adott a kárpátaljai magyar néprajzkutatásnak. Speciális, 12 fejezetből álló kérdőív készült. A néprajzi anyagot a 4. fejezet tartalmazza mintegy kilenc témakörben. A Magyar Tanszék 1991-től kéthetes gyakorlatokat szervez nyaranta a diákok részvételével, amelyek során néprajzi adatok gyűjtésére is sor kerül. Az egyetemi kutatásokkal kapcsolatos friss hír pedig az, hogy az Akadémiai Kiadónál 1992 őszén jelent meg Petro LIZANEC: A kárpátaljai magyar nyelvjárások atlasza című munkájának I. kötete, amely további számos néprajzi vonatkozású anyagot tartalmaz. Az 1991 nyarán megrendezett III. Néprajzi Szeminárium kárpátaljai résztvevői Sárospatakon elhatározták, hogy megalakítják a Kárpátaljai Magyar Néprajzi Társaságot. A terveket, elképzeléseket még 1991 szeptemberében dolgoztuk ki, majd 1992 februátjában sor került az alakuló gyűlésre, amelynek munkájában közreműködött Barna Gábor, a Magyar Néprajzi Társaság titkára és Viga Gyula, a 131
