Romsics Imre (szerk.): A másik ember. A Fiatal Néprajzkutatók III. konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1993. november 15-19. - Kalocsai múzeumi értekezések 1. (Kalocsa, 1994)
P. Szojka Emese - Vizin Antal: "Kraljice" - a bajai bunyevácok pünkösdi királynőjárása
Fiatal Néprajzkutatók 111. Konferenciája P.SZOJKA EMESE - VÍZIN ANTAL Türr István Múzeum, Baja - Kanizsai Dorottya Múzeum, Mohács „Kraljice” - a bajai bunyevácok pünkösdi királynőjárása Bármennyire is keresi a néprajztudomány megújulásának lehetőségeit akár a kutatás tárgyát, akár módszereit, látásmódját tekintve, az mindenképpen a feladatai közé tartozik, hogy a hagyományhoz erősen kötődött paraszti kultúra még megragadható értékeit lehetőségeihez képest rögzítse, ilyen módon biztositva valamilyen szintjét fennmaradásuknak. 1987-ben Baján néprajzi gyűjtés közben az egyik bunyevác háznál a családi fényképek közül pünkösdölő csoportot megörökítő kópia került elő. A fényképen szereplők között volt az a személy is, akinél a gyűjtés történt (Obádovics Sándomé, szül. Pecsurlics Julianna 1909-ben Baján) Nemcsak a fénykép volt kopott, hanem az emlékezet is a pünkösdi szokás részleteinek felidézésénél, hiszen közel hetven évnyi volt a távolság az akkori jelen és a fénykép készítésének ideje között. Mivel Pecsurlics Júlia csak egyetlen alkalommal ment pünkösdölni, ezért sem az énekek dallama, sem a szövege nem maradt meg az emlékezetében. Akkor csupán a szokás körvonalait sikerült megvonni. Mégis a bajai múzeumnak ez a fénykép lett az első tárgya, dokumentuma a bunyevácok egyik népszokásáról 1 Néhány hét múlva Obádovicsné menye, a múzeum teremőre, behozott egy újabb, bunyevác pünkösdölőket, kraljicákat ábrázoló jó minőségű, nagy méretű kópiát azzal, hogy ezt az emléket ők kutatták fel, és tulajdonosa a múzeumnak ajándékozza2 A továbbiakban híre ment az Alvégen, hogy a múzeum gyűjti a kraljicákkal kapcsolatos emlékeket. Ennek egyik eredményeként került be egy teljesnek tartható pünkösdölő szöveg bunyevác-horvát nyelvjárásban, gépelt formában Azóta újabb fényképek, újabb szövegvariánsok kerültek elő, és a teljesség kedvéért a dallamok felgyűjtése is megtörtént. Annak érdekében pedig, hogy a szokás a nemzetiségi anyanyelvi kultúrába újra beépíthető legyen - természetesen nem eredeti környezetében és funkciójában, hanem egy más szférába, alkalmasint a színpadon történő előadás műveltségközvetítő terébe emelve - a gyűjtés a részletek, apró mozzanatok feltárását is célul tűzte ki.3 A bunyevácok a magyarországi horvátok egyik néprajzi csoportja. A horvát nyelv sto-nyelvjárásának i-ző változatát beszélik. (MANDICS 1989. 15.) A történeti források, a múlt századi népleírások, statisztikai munkák hol dalmatáknak, illíreknek, a görögkeleti egyházhoz tartozó szerbektől megkülönböztetendő pedig katolikus rácoknak emlegették a bácskai bunyevácokat, nem mindig különítve el őket a szomszédos falvakban élő, vallásukat tekintve ugyancsak római katolikus horvát sokácoktól.4 80
