Romsics Imre (szerk.): A másik ember. A Fiatal Néprajzkutatók III. konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1993. november 15-19. - Kalocsai múzeumi értekezések 1. (Kalocsa, 1994)
Oláh Gyula: Ritualizáció, személyiség és közösségi identitás
Kalocsa, 1993. november 15-19. OLÁH GYULA Néprajzi Múzeum, Budapest Ritualizáció, személyiség és közösségi identitás Bevezetés Komplex társadalmak jelenségeinek vizsgálata esetén - már a terepmunkát megelőzően is - elengedhetetlen, hogy elméleti előfeltevéseinket tisztázzuk. A modern társadalomban az év folyamán számos rítusban veszünk részt. Ez leggyakrabban másokkal közösen történik, lehet rendszeres (születésnap), vagy rendszertelen, ám széles körben elterjedt (esküvő). Ugyanakkor a rítus kötődhet egy adott embercsoporthoz (sport), vagy intézményhez. Rítusnak - munkahipotézisként - a szimbólumokhoz kötődő fizikai tevékenységet nevezzük. A tevékenység szociális, azaz olyan embercsoportokat érint, amely valamiféle közös elvárásrendszerrel rendelkeznek és elsősorban nem egyéni tevékenység, és ha az egyén magában is hajtja végre, jelentése csoportos tevékenységből származik (ima). (Ld: BOCOCK 1974.) A rituális tevékenység nem azonos az etológusok és biológusok által használt rituális viselkedés fogalmával. A rituális viselkedéshez nem tartozik szubjektív jelentés, tanult szokás, amelyet gyakran, sztereotipizált formában ismételnek. Antropológia és rítus A modern társadalmak vizsgálatához fontos alapot nyújtanak az antropológiai kutatások. Azonban a klasszikus antropológiai megközelítés egy olyan koncepcióra épül, amely hangsúlyozza a társadalom és a kultúra egységét s azt a módot, ahogyan a társadalom az idők során biztosítja állandóságát. Ez a modell hasznos lehet, sőt bizonyos mértékig még igaz is a modern ipari társadalmakra, de nehezen lenne alkalmazható a modern társadalmak szociológiájára - illetve interdiszciplinális tanulmányozásra, mert ezek olyan társadalmak, amelyek sajátos konfliktusokat is tartalmaznak és hiányzik belőlük a harmonikus integráció, részben azért, mert sokkal nagyobbak és komplexebbek az antropológusok által tanulmányozott társadalmaknál. A szociológiában a XX. században felmerült az a kérdés, hogy vajon egy rends zer-modellt, vagy egy konfliktusmodellt kellene alkalmazni a modem társadalmakra. A rítusok helye a társadalmi csoportokban, vagy a társadalom egészében fontos kérdését alkotja ennek a vitának. Émile Durkheimnél a társadalmak időbeli fennmaradásának elemzésében központi szerepet játszik a rítus. (Ld: DÜRKHEIM 1978.) Munkájának eredményei később visszahatottak az antropológiára 25
