Romsics Imre (szerk.): A másik ember. A Fiatal Néprajzkutatók III. konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1993. november 15-19. - Kalocsai múzeumi értekezések 1. (Kalocsa, 1994)
Sándor Ildikó: Milyenek a "szent emberek"?
Kalocsa, 1993. november 15-19. SÁNDOR ILDIKÓ ELTE Folklór Tanszék-TMB ösztöndíjas, Budapest Milyenek a „szent emberek”? A laikus vallási mozgalmakat, szerveződéseket külső és belső tényezők egyaránt alakítják: szociális feszültség, történelmi krízishelyzet, az egyház elégtelen működése a hívek körében. Az itt felsorolt okok együttes megléte teremti meg a közeg fogadókészségét. (BJÖRKSTRAND 1975. 134-140.) Ezt tapasztaljuk a XIX. és a XX. század fordulóján Magyarországon, ahol az alföldi szegényparasztság, a református vidékek lakói tömegesen fordulnak el a hivatalos egyháztól és szekularizálódnak, vagy az igényeiknek jobban megfelelő szekták valamelyikében folytatják tovább hitéletüket. (SZIGETI 1976. 71-77.) A paraszt ecclesiolák létrejöttéhez azonban szükség van olyan képességekkel rendelkező vezetőre, aki az elvárásoknak a megfelelő módon tud eleget tenni. A szent emberekkel foglalkozó kutatások esetében a személyiség tehát megkerülhetetlen vizsgálati szempont. A Kárpátalján jelentős térbeli és időbeli átfedéssel két parasztprófétáról tudunk. Borku Boriska (KÜLLŐS 1991. 339-362.) Tiszaágtelken élt, 1937-től 1977-ig prófétáit, hívei között sok nagydobronyi illetőségűt is találunk. Szanyi Mikó Borbála 1937-től 1950-ben bekövetkezett haláláig végzett hasonló tevékenységet. E két asszonyt nem ismerhettem személyesen, a róluk szóló információim közvetettek, követőik, rokonaik és más ismerőseik elbeszéléseiből származnak. Moldvában azonban magam is találkoztam szent emberekkel, laikus vallási vezetőkkel. Ilyenek Lujzi Kalugorban Cemic Antal és felesége Timpu Mária, valamint bizonyos tekintetben a lészpedi szent leány, Jánó Ilona. (POZSONY 1991. 184-193.) A róluk szerzett ismereteim használom föl ehhez az elemzéshez, valamint a Komya Mihály baptista misszionárusról és az Orosz Istvánról szóló életrajzi írásokat. (BÁLINT 1991., KIRNER 1965.) A személyiség alapvető vonásai A szent ember a közegéből kiemelkedni vágyó típus, egyfajta self made man. karizmatikus egyéniség, aki képes emberek csoportját maga köré gyűjteni. Tevékenységével a hagyományt nem csak működteti, de formálja, alakítja is, kreatív személyiség. Л normaszegő magatartás A parasztpróféták egyik jellegzetes típusa olyan ember, aki a hétköznapi életben magatartása, életvitele valamely elemével nem követi, megsérti a környezete által 109
