Romsics Imre (szerk.): A másik ember. A Fiatal Néprajzkutatók III. konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1993. november 15-19. - Kalocsai múzeumi értekezések 1. (Kalocsa, 1994)
Magyari Márta: Ellentétes értékrendek találkozása egy görög katolikus közösségben
Kalocsa, 1993. november 15-19. MAGYARI MÁRTA Déri Múzeum, Debrecen Ellentétes értékrendek találkozása egy görög katolikus közösségben A néprajzi terepmunka során a változásokra érzékenyen figyelő gyűjtőnek ritkán van alkalma olyan kedvező pillanat megragadására, mint amit előadásom témájául választottam. Az alapszituáció a következő. Egy nyírségi falu többségi, 2500 lelkes görög katolikus gyülekezetébe érkező új lelkész saját kialakult értékrendjétől, liturgia felfogásától eltérő liturgikus gyakorlatot, s ehhez kapcsolódó megrögzült vallásos szokásokat tapasztal. A két különböző értékrend találkozása - a lelkészé és a hagyományaihoz, a megszokott gyakorlathoz mereven ragaszkodó közösségé - természetesen több ponton konfliktusok forrása lesz. Az ellentétes értékrendek találkozásának, összeütközésének megragadására, elemzésére nemcsak azért különösen kedvező az adott szituáció, az adott időszak, mert most zajló, közvetlenül megfigyelhető folyamatról van szó, hanem azért is, mert éles váltást jelöl. A régi és az új lelkész iskolázottsága, műveltsége jelentősen eltér egymástól, s ennek megfelelően liturgikus gyakorlatuk is más, felfogásbeli különbözőségük markánsan kirajzolódik. A témavalasztásban ösztönzött még az a személyes szempont is, hogy mivel 1990 tavasza óta rendszeresen járok ebbe a görög katolikus közösségbe, ismerem a korábbi liturgikus gyakorlatot, a téma megközelítésében pedig az a szubjektív vonatkozás segített, hogy az évek során bizalmas kapcsolatom alakult ki e közösség vezető egyéniségeivel, valamint a lelkészekkel. Mielőtt az ellentétes értékrendek találkozásának konkrét megnyilatkozásait, az ellentétek kristályosodási pontjait ismertetem, szükséges a jobb megértés kedvéért egy rövid egyháztörténeti kitérőt tenni. A ma hazánkban működő görög katolikus egyház történeti gyökerei igazolhatóan, elfogadottan a XV. századig nyúlnak vissza, amikor is megkezdődött a különböző nemzetiségű ortodoxok betelepedése az egyházmegye területére.1 E nemzetiségi csoportok több hullámban érkeztek, először a szerbek szervezett telepítés útján, majd az ukránok és a románok időben elhúzódó lassú beáramlással. (CSERBÁK 1986. 279.) A letelepedett bizánci szertartású nemzetiségiek körében már a XVII. századtól kezdődően jelentkeztek uniós törekvések. (PIRIGYI 1990. I. 87.) Az unió lényege az, hogy a keletiek elismerik a római pápa foségét, valamint azt, hogy az ostya és a kovászos kenyér egyaránt érvényes anyaga az oltáriszentségnek, s ennek fejében a 90
