Romsics Imre (szerk.): A másik ember. A Fiatal Néprajzkutatók III. konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1993. november 15-19. - Kalocsai múzeumi értekezések 1. (Kalocsa, 1994)
Magyari Márta: Ellentétes értékrendek találkozása egy görög katolikus közösségben
Fiatal Néprajzkutatók III. Konferenciája keletiek változatlan formában megtarthatják szertartásaikat, s papjaik elnyerik azokat a jogokat és kiváltságokat, melyek a római katolikus lelkészeket megilletik2 Maga a görög katolikus vallás Magyarországon az 1646-os ungvári uniótól datálható, ezt követte a román ortodoxokkal kötött gyulafehérvári unió, valamint a szerb egyházzal való uniós kísérletek. (BARTHA 1990. 426.) Az uniós törekvésekkel kezdődően a magyarországi görög katolikus egyház történeti fejlődésének két elválaszthatatlan napjainkig ható összetevője volt, a folyamatos „latinizálódás” és a fokozatos magyarosodás. A latinizálódás sajátos görög katolikus szempontú megnevezése a római katolikus teológiai, egyházjogi és liturgikus hatásnak. (CSERBÁK 1986. 284.) Ez a latin hatás az idők folyamán olyan sokrétű és intenzív volt, hogy eredményeként megállapítható az is, hogy a vallásos élet egésze mai formájában á latin struktúrába illeszkedik bele, elemei a keleti egyház örökségéből és a latin kultuszformákból táplálkoznak. (BARTHA 1990. 426-427.) Az egyesült keleti egyházban az ortodox lelkiséget tükröző elemek fokozatosan háttérbe szorultak, s csak jócskán megnyirbált szertartásbeli különbséggé üresedtek. Az ikonok, az evangélium és a kereszt tisztelete visszafejlődött, új katolikus szertartások, ájtatossági formák kerültek a helyükbe, mint például a szentségimádás, a szentséges mise, litánia, rózsafüzér, első péntek, Jézus Szive kultusz. (CSERBÁK 1986. 291.) A latinizálásban jelentős szerepe volt a bazilita rendnek, mely a Galíciában kialakult liturgikus gyakorlatot terjesztette. A múlt század második felétől már a külsőségekben, a templomok berendezésében, a liturgikus öltözetben is erőteljesen megmutatkozott a római katolikus egyház hatása. (CSERBÁK 1986. 293.) Az 1920-as, 30-as években a latin szertartásból beszivárgó ájtatossági formák rohamos terjedésének spontán folyamatát az egyházi ösztönzés is erősítette. (BARTHA 1986. 322.) A II. Vatikáni Zsinatot előkészítő teológiai erjedés elindította a keleti egyházak önértelmezésének revízióját, értékeiknek újrafelfedezését, s a törekvést hagyományaikhoz való visszatérésre. (CSERBÁK 1986. 295.) A zsinat 1964. november 21-én hozott határozata megerősíti ezeket a törekvéseket. „Tudják meg az összes keletiek, és legyenek bizonyosak felőle, hogy törvényes liturgiái szertartásaikat és fegyelmi rendjüket mindenkor megtarthatják sőt meg is kell tartaniuk. /... / Ha pedig ezektől helytelenül eltértek a korviszonyok miatt vagy személyi körülmények miatt igyekezzenek visszatérni őseik hagyományaihoz.”3 A napjainkban a görög katolikus gyülekezetekben szolgáló lelkészek középnemzedéke a fent jelzett teológiai erjedés időszakában végezte teológiai tanulmányait, értékrendjük, liturgia felfogásuk alakulására döntő hatást gyakorolt a zsinati határozat. Ennek megfelelően tevékenységükben határozott jelei mutatkoznak a keleti, bizánci örökséghez való tudatos visszatérésnek. Ennek a törekvésnek a mindennapi és ünnepi vallásos gyakorlatban való konkrét megnyilvánulásait kísérlem meg a nyíracsádi példa alapján bemutatni, a vallásos közösség, az itteni görög katolikus gyülekezet megrögzült szokásaival, elvárásaival, vélekedésével szembe állítva. A jelenlegi nyíracsádi görög katolikus lelkész elődei a papságnak a latin szellemtől erősen áthatott vonulatához tartoztak. Az 1950-es években itt szolgáló és a templom felújítását irányító lelkész a budapesti római katolikus papi szemináriumba 100
