Somogyvári Ágnes et al. (szerk.): Településtörténeti kutatások - Archaelogia Cumanica 3. (Kecskemét, 2014)
Castrum Tétel program (Solt–Tételhegy) eredmények és perspektívák - Zsiga-Hornyik Adrienn: Török Aruél titélhalmi ásatása (1886)
ZSIGA-HORNYIK ADRIENN: TÖRÖK AURÉL TITÉLHALMI ÁSATÁSA (1886) Zsiga-Hornyik Adrienn Török Aurél titélhalmi ásatása (1886) A projekt kezdetekor még nem volt nyilvánvaló, hogy már a 19. század végén folytak ásatások a Tételhegyen. Arra ugyanis csak nemrég derült fény, hogy maga a hazai antropológia atyja, Török Aurél végzett feltárást a lelőhelyen. (1. kép) Az ez után való „nyomozást” azonban sok ellentmondás nehezíti, annak ellenére, hogy nagyon sok segéd- és társtudomány sietett a segítségünkre. Ezúton szeretnék köszönetét mondani mindenekelőtt Bemert Zsoltnak (Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tár, Budapest), valamint a MTA Kézirattár munkatársainak, hogy türelmesen segítettek a munka során. Kutatásom kiindulópontja az volt, hogy Bemert Zsolt 2009 szeptemberében felfedezte az MTM Embertani Tár gyűjteményében azt a húsz koponyát, amely feltételezhetően Török Aurél révén került oda. Némelyik koponyán valószínűleg Török kézírásával a Solt felirat található, míg a leltárkönyv szerint ezek Török 1886. szeptemberi ásatásához köthetőek, és a „Solt-Titel halom, kápolna” lelőhellyel szerepelnek. (2-3. kép) Ez talán megoldhatja a tételhegyi templom körüli temető feltárása során előkerült fejetlen testek rejtélyét, de előbb tekintsük át röviden a Solt környékén végzett legkorábbi kutatásokat, melyek szorosan összefonódnak Török Aurél tevékenységével. Solt külterületeként Tételhegy is szerepelt abban az adatgyűjtésben, amely egybefonódik a magyar statisztika kezdeteivel. A Magyar Tudományos Akadémia által 1860-ban kezdeményezett felmérés révén ismerjük azt a környékre vonatkozó egyik legelső régészeti jelentőséggel bíró híradást, amely ifj. Soós Józseftől, Solt bírájától származik: „ A városhoz nem messze fekvő Tétel hegyén több épületek, különösen egy kápolna forma rom hely látható ...” 1 Ezek minden bizonnyal az azóta feltárt középkori templom maradványaira utalnak.2 Az ezekből ez időkből származó híradások azonban némileg a legendák ködébe vesznek, így például a sokat emlegetett barlangok, a kővel kirakott, bár azóta beomlott földalatti járatok kérdése is sok fejtörésre ad okot. Soós Árpád, aki tanítóként Solt első helytörténésze 1 HORVÁTH-SZABÓ 2000, 269. 2 SZENTPÉTERI2008. lett, 1929-ben megfogalmazott leírásában - pontos évszám megjelölése nélkül - úgy vélte, hogy gróf Teleki Gyula által kezdeményezett kutatásokra került sor a Tételdombon és környékén. Ezen munka során római „cserépedények, pénzek, kakascsontokat” rejtő sírok, valamint szarkofágdarabok és sztélék kerültek felszínre.3 Úgy vélte, hogy utóbbiak ma a solti Vécsey-kastély udvarán tekinthetőek meg, erre azonban nincs semmiféle bizonyíték. Ha Solt és ezzel a Tételhegy történetét kívánjuk felderíteni, akkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül Nagy Béla, a helyi iskola igazgatójának könyveit, aki többször is megfogalmazta Solt helytörténetét, egyre-másra bővítve dolgozatainak témaköreit. Itt kell azonban megemlíteni, hogy adatait nem csekély óvatossággal kell kezelnünk. Ilyen például a Tétel dombon általa vizionált hatalmas palota képe, amelyben nem más, mint maga Attila hun király lakott volna, avagy a terület római castrumként való azonosítása Alba Ecclesia néven. Azonban sok valóságmag is felfedezhető munkáiban, ezért a mi szempontunkból igen hasznosak. Véleménye szerint például az imént említett római kőfaragvá- nyok közül több már a 18. században felszínre került, ezeket pedig 1787-ben beépítették a helyi református templom alapzatába, illetve a Teleki-kezdeményezett ásatásból előkerült darabok közül többet a gróf révbéri kastélyának falazásánál használtak fel.4 Itt térek vissza Török Aurél kutatásaihoz: Nagy Béla említi először egy tág időponthoz kötve az 1880-as években végzett feltárást.5 Ezen adatokat minden bizonnyal Soós Árpádtól vette át, csupán kibővítette azzal, hogy a Teleki gróf által kezdeményezett ásatásokat Török Aurél vezette, őt azonban a szentesi múzeum igazgatójaként említi, amire semminemű bizonyíték nincs (tételesen nem igaz), mint ahogy arra sem, hogy a római kőfaragványok felszínre kerülése Török Aurélhoz lenne köthető. A Török-féle hagyaték két nagyobb részletben lelhető fel: egyrészt az MTA Könyvtárának Kézirattárában, 3 SOÓS 1929, 3-4. 4 NAGY 1964, 34.; NAGY 1990, 127. 5 NAGY 1990,126. 33
