Somogyvári Ágnes et al. (szerk.): Településtörténeti kutatások - Archaelogia Cumanica 3. (Kecskemét, 2014)
Castrum Tétel program (Solt–Tételhegy) eredmények és perspektívák - Zsoldos Attila: Tétel középkori birtokosai
ZSOLDOS ATTILA: TÉTEL KÖZÉPKORI BIRTOKOSAI Zenthmarthon, Kanych, Nagbresthowch, Kysbrestowch, Dragowch, Pothrohwelge, Bystha, Banowch és Brodnyak birtokok harmadát is, igaz, azok birtokába csak a Demeter többi leszármazottjával folytatott hosszas pereskedés után tudott beülni.39 Mihály ily módon jelentős vagyon ura lett Pozsega megyében, de szűkebb pátriájában is szorgosan gyarapította vagyonát. A birtokszerzés közben testvérével, Kelemennel is viszályba keveredett. Azzal vádolta fivérét, hogy ígérete ellenére kizárta őt a királyi adományul elnyert Öllye birtoklásából. Kelemen tagadta ugyan, hogy ilyen ígéretet tett volna, a testvérek mégis megegyeztek: az említett öllyei, valamint egy bizonyos szülei birtokrészt Kelemen megtarthatott, cserébe viszont nem tartott igényt Mihály Benedek fia Lászlótól vásárolt tételi birtokrészére, míg a Solton birtokolta javaikon (ide értve az ottani vámot is) egyenlően megosztoztak. A többi birtokuk azonban osztatlanul maradhatott, mert az egyezség kiterjedt arra is, hogy mind öröklött, mind vásárolt javaikon a későbbiekben bármikor megosztozhatnak.40 A családi béke helyreállta után a testvérek együtt kapták meg a nevnai Treutelek kihalása után a tételi uradalmat. Az uradalom megszerzésének körülményei nem teljesen világosak. Annyi bizonyos, hogy 1421-ben a fehérvári keresztes konvent királyi parancsra beiktatta tetétleni János fia Mihályt az őt jog szerint ( certo iuris titulo) megillető Fejér megyei Szentmáriamagdolna (Zenthmariamagdalená), Mindszent (Mendzenth), Kétegyház (Ketheghaz), Izsák (Ysak) és Tölcs (Tulch) birtokokba.41 Néhány év múlva, 1426-ban, viszont arról értesülhetünk, hogy korábban Zsigmond király tetétleni Mihálynak és Kelemennek adományozta a Fejér megyei Tétel (Tetei) és Szentkirály (Zenthkyral) birtokokat továbbá Máriamagdolnaegyháza (Marya- magdalnaeghaza), Izsákegyháza (Isaakeghaza), Mind- szentegyháza (Mendzentheghazá) és Kétegyház (Ketheghaz) prédiumokat, amelyeket egykoron nevnai Treutel Miklós birtokolt, ám utóbb a király az előtte hamis vádakkal illetett Mihálytól és Kelementől elvette azokat, ám most, hogy kiderült a két testvér ártatlansága, újra nekik adományozza.42 Az 1426. évi ok39 1416: ZsO V. 1634. sz., 1418: ZsO VI. 1392. sz„ 1421: ZsO VIII. 223. sz., vö. még 1409: ZsO II. 6862. sz. 40 1422: ZsO IX. 324. sz. 41 1421: ZsO VIII. 670. és 753. sz-ok. 42 1426: DF 273 785. levélből az következnék, hogy a nevnai Teutelek tételi uradalmát adományozta már 1421-ben is Zsigmond a Tetétlenieknek jóllehet a két oklevélben a birtoknevek listája nem azonos: 1421-ben nem említik magát Tételt, valamint Szentkirályt, az 1426. évi felsorolásból pedig - az egyébként sem azonosítható - Tölcs hiányzik. Fia azonban ez lenne a helyzet, aligha tudnánk megmagyarázni, hogy mi lehetett az a „jog”, amely alapján a Tetétlenieket már 1421, azaz a Treutelek kihalása előtt is megillette az 1421. évi oklevélben felsorolt birtokcsoport. Az ily módon felmerülő ellentmondást annak fel- tételezése oldhatja fel, hogy a Treutelek a Tetétlenieket megillető - s az 1421. évi oklevélben felsorolt - birtokokra törvénytelenül tették rá a kezüket, s ezeket kapták vissza a Tetétleniek 1421-ben, majd újra, 1426-ban, akkor már kiegészítve a jog szerinti Treutel-vagyonhoz tartozó Tétellel és Szentkirállyal. Ez utóbbi birtok azonban nem lehet azonos a Treutel Miklós által 1344-ben megvásárolt, a mai Kiskunlacháza melletti Szentkirály- lyal, mert az - az ugyanott fekvő Pereggel együtt - Lévai Cseh Péter kezére került,43 hanem minden bizonnyal a mai Dunapatajtól keletre fekvő Szentkirállyal azonos. Tetétleni Mihály és Kelemen közösen kaptak engedélyt Zsigmond királytól arra is, hogy bármelyik birtokukon fa- vagy kővárat építsenek.44 Kelemen 1440 után45 eltűnik a szemünk elől - nyilván meghalhatott -, s utóbb már csak fiai - Péter, Gergely és Miklós - szerepelnek.46 Mihály azonban még 1449-ben is élt: ekkor osztozott meg gyermekeivel Fejér és Pozsega megyei birtokain. A metódus mindkét esetben ugyanaz volt: Mihálynak, feleségének, a már említett Zsuzsannának, valamint Albert nevű fiának, továbbá Ilona és Potencia nevű leányainak jutott a birtokok öt része, míg László és Pál nevű fiainak két rész maradt, azaz a család tagjai egyenlően osztoztak a vagyonon. Annak okát, hogy László és Pál miért különült el a család többi tagjától, nem tudjuk, mindazonáltal aligha azért, mert Mihály előző házasságából származtak, mivel Lászlóról tudjuk, hogy az ő édesanyja is Zsuzsanna volt.47 A Fejér megyei osztály tizenegy birtokot érintett, ezek: Vecse (Weche), Cserg (Chergh), Csanád (Chanad), Zsadány (Sadan), 43 1422: ZsO IX. 274. sz., vö. Pest (Bakács) 1485. sz. 44 1437: PMLOkl 52. 45 1440: Zichy IX. 8. 46 1440: Zichy IX. 8.; 1452: Zichy IX. 318.; 1453: DL 81 121. 47 1449: PMLOkl 83. 229
