Somogyvári Ágnes et al. (szerk.): Településtörténeti kutatások - Archaelogia Cumanica 3. (Kecskemét, 2014)
Castrum Tétel program (Solt–Tételhegy) eredmények és perspektívák - Nagy Balázs–Horváth Erzsébet–Bradák Balázs–Ruszkiczay-Rüdiger Zsófia: A Tétel-halom kialakulása, szerkezete, domborzata
NAGY-HORVÁTH-BRADÁK-RUSZKICZAY-RÜDIGER: A TÉTEL-HALOM KIALAKULÁSA, SZERKEZETE, DOMBORZATA Nagy Balázs - Horváth Erzsébet - Bradák Balázs - Ruszkiczay-Rüdiger Zsófia A Tétel-halom kialakulása, szerkezete, domborzata Az Alföld folyóvízi feltöltésű, alluviális síkságán - a tökéletes síkvidéki kép ellenére - nem ritkák a „magaslatok”. Bár a táj alapvetően tagolatlannak tűnik, itt már néhány deciméteres szintkülönbség - vízrajzi, környezetfejlődési, ökológiai szempontból - is karakteres különbségeket okoz. A szikpadkák, feltöltött medermaradványok és a kanyargó folyók övzátonyainak enyhe domborzati különbségei fölött azonban a folyó-menti, árvíz idején kialakult hátak és szél magasította dombsorok is húzódnak. Ezek több méter magas maradványai a síkvidéken már „hegynek” számítanak. A főként egykori medrek mentén sorakozó, változatos szerepkörű „kunhalmok” pedig az alföldi táj meghatározó, ma már védett magaslatai. A Duna-Tisza közötti térség egyik legtalányosabb, de földrajzilag-földtanilag korábban alaposabban sosem kutatott helyszíne a Tétel-halom, amely alföldi viszonylatban kifejezetten komoly magasságával, kb. 17 méterével szinte idegen, nagy kiterjedésű szigetként emelkedik a tökéletes síkság fölé. A Tétel-halom földtani-geomorfológiai jellemzői - a korábbi vizsgálatok szerint A Tétel-halom az Alföld Duna-Tisza köze tájegységén, ennek nyugati, Duna-síknak nevezett részén található1. Földtani témájú munkákban először Halaváts Gyula tesz említést a területről2. Bő 50 év szünetet követően, az 1948. évi földtani térképezéshez kapcsolódóan Sümeghy József3 és Pávai-Vájná Ferenc4 írt a Duna-Tisza köze északi részéről. A területről közölt, Dunaföldvár és az ágasegyházi csárda között húzott Ny-K irányú, 8. számú keresztszelvényben a „Titélhalom” rétegsorának alapzatául pannon agyagot említett, melyre különböző eredetű (folyóvízi és eolikus) homok települ. Ezt a homokot Sümeghy hasonló karakterűnek tartja, mint a dunaföldvári Duna part rétegsorának alap homokrétegét. A rétegsort a halom ÉNy-i oldalán foltokban 1 RÓNAI 1985. 2 HALAVÁTS 1895. 3 SÜMEGHY 1952. 4 PÁVAI-VAJNA1951. előforduló lösz zárja, mely rétegre utalhatnak a szerző által a halom tetején megfigyelt „löszmészből keletkezett, mészkőszerű hömpölyök”.5 Sümeghy szerint a Duna-sík jelenlegi felszínéből kiemelkedő Tétel-halom (és a szomszédos Solti-halom úgyszintén) a pleisztocén végi Duna mederalakító tevékenységének köszönhetően vált el - vagyis a folyóvízi erózió leszelte, leválasztotta - a területen addig egységes, dunántúli területekről „átnyúló” lösztábla pereméről. Mégpedig úgy, hogy a környező területek anyagát, felső rétegsorait erodálta, elszállította, de a Tétel-halomnál megmaradt az eredeti kőzetösszlet. A Duna-Tisza közének földtani felépítését és fejlődés- történetét taglaló munkájában Sümeghy közölte6 az első eredményeket az Erdélyi Mihályhoz kapcsolható, a Tétel-halom tetején mélyített 30 m-es kutatófúrásról. A fúrás legalján talált anyag homok, „lösz-szerű iszapos homok” (kőzetlisztes homok?), „iszapos homok” (finom kőzetlisztes homok?) és „iszapos agyag” (kőzetlisztes agyag?). Erre települ a 12,5 m vastag (!), téglavörös-sötétvörös színű, zsíros tapintású, kalci- um-karbonát-mentes vörösagyag réteg (3,1-15,6 m-es mélységben). A vörösagyagos réteg fedője felfelé halványodó löszréteg (0,7 m vastag), melyre sárga homok (0,5 m vastag), illetve, „oolitos mészköves” lösz (1,1 m vastag) települ. A vizsgált terület tágabb környezetéről (Dunaföldvár, Solt, Izsák) Erdélyi M. készítette el az első és eddig egyetlen részletes felszínalaktani leírást. A „Titél- halmot” a Solti-halommal együtt a Duna-völgy eredeti felszínét őrző, lösszel fedett tanúhegyként határozta meg. A morfológiai meghatározás mellett, a már Sümeghy József által 1953-ban emlegetett fúrás rétegsorának részletes leírását is megadja.7 A földtani alapkutatás jellegű vizsgálatok ezután megszakadtak, a későbbi szerzők e korai munkákra hivatkoztak, ám újabb, az eddigieknél átfogóbb elemzések a Castrum Tetei Program elindulásáig nem zajlottak. Kiválóan jelzi a modern adatok és szemlélet hiányát, hogy 5 SÜMEGHY 1952. 6 SÜMEGHY 1953. 7 ERDÉLYI 1960. 23
