Somogyvári Ágnes et al. (szerk.): Településtörténeti kutatások - Archaelogia Cumanica 3. (Kecskemét, 2014)
Castrum Tétel program (Solt–Tételhegy) eredmények és perspektívák - Nagy Balázs–Horváth Erzsébet–Bradák Balázs–Ruszkiczay-Rüdiger Zsófia: A Tétel-halom kialakulása, szerkezete, domborzata
ARCHAEOLOGIA CUMANICA 3 a korai kutatás után még 50-60 évvel is az eredeti hipotézisek adataira alapulva jelent meg összefoglaló keresztszelvény a térségről.8 Ebben elsősorban a - mára idejétmúltnak tekinthető - rétegtani párhuzamosítás prioritása jelenik meg, s ez, az adathiánnyal együtt, hibás következtetésekre vezethet. A Tétel-halom kialakulása a mai terepi vizsgálatok szerint Az évtizedekkel ezelőtti, néhány fúrásszelvényből a hegy egészének szerkezetét felvázolni igyekvő tanulmányok a halomban talált rétegeket a mezőföldi térséggel rokonították, annak Duna által leszakított, szigetszerű maradványaként azonosították.9 E vizsgálatokat végzők azonban - valószínűleg - nem találkoztak a Tétel-halom szerkezetének azon sajátosságával, hogy a felépítő kőzetek közül számos csak lencsésen, igen eltérő vastagságban és kiterjedésben van jelen a hegy területén. A 2006-2008-ban végzett fúrássorozataink (mintegy 60-70 fúrás), a szelvényfeltárások (a K-i és a D-i peremeken, illetve a régészeti lelőhelyeken), és a halomszegélyeken kiékelődő üledékek tanulmányozása alapján különösen feltűnő a korábban egységes, vastag és meghatározó rétegként leírt vörösagyag változó arányú megjelenése, valamint a magas mésztartalmú, igen nagy változatosságot mutató kőzettípusok hely- ről-helyre változó minőségű és mennyiségű jelenléte. A kifejezetten változatos, és korántsem egységes rétegződés (a halom egészén átmenő rétegződés hiánya), a horizontális és vertikális diverzitás arra utal, hogy a hegy anyaga olyan akkumulációs térszínen és olyan településben halmozódott fel, ami az alluviális felszínek közül a hordalékkúpok sajátossága. Az Alföld területének legnagyobb hordalékkúpját az Ős-Duna építette, miután áthaladt a Börzsöny- Visegrádi-hegységi áttörési szakaszán. Az óriási hordalékkúp igen enyhe lejtéssel a mai Alsó-Tisza vidék irányába növekedett. (1. kép) A hordalékkúpok általános sajátossága, hogy azokat a változó éghajlat (és a szerkezeti mozgások), az eltérő víz- és hordalékmennyiség hatására változatos szemcse-összetételű üledékösszletekből álló rétegek építik föl. Ennek fő oka, hogy a hordalékkúpot létrehozó vízfolyásnak nincs állandó medre, így a legyező ala8 SCHWEITZER 2009. 9 SÜMEGHY 1953.; ERDÉLYI 1960. kú kúppaláston (2-3. kép) a hordaléklerakás is nagy idő- és térbeli változatosságot mutat. A hordalékkúp épülési fázisában a vízfolyások szövedékes vagy fona- tos mintázatú vízhálózatot alkotva elágaznak, a medrek többnyire sekélyek, helyük, víz- és hordalékszállításuk instabil. (4. kép) Sekély vizű medrekkel rendelkező szövedékes vízhálózata nagy, ám gyorsan változó méretű és alakú szigeteket fog közre. (5. kép) A medrek mentén vizenyős laposok húzódnak, pangó vizű időszakos tavakkal. E hordalékkúpokon a vízmennyiség csökkenésével eolikus folyamatok kerülhetnek túlsúlyba. A szél gyakran közvetlen közelről, a kiszáradt medrekből fújja ki a homokot. A hordalékkúpok nagy kúppalástján áramló és hordalékot lerakó, szétterítő vízfolyások azonban gyökeresen megváltoztathatják viselkedésüket. Amennyiben jelentősen megnő a vízhozam vagy pedig szerkezeti mozgások hatására megnő a szintkülönbség (s így az energia), a vízfolyás előre jelzett futásirányba és kitüntetett medrekbe kerül, erős bevágódás indulhat meg. Ez már a hordalékkúp degradációs életszakasza: a korábbi hordalékkúp-felszín darabokra tagolódik, az egykori felszínek egy része - a környező területek folyóvíz okozta eróziója miatt - relatíve magasabb helyzetbe kerülnek, ott szárazulati maradványfelszíneket alkotnak. (6-7. kép) E lokális, száraz magaslatok a löszképződés kiváló helyszínei, de futóhomokleplek is magasíthatják őket később. A magaslatot megkerülő, a peremek mentén alámosó vízfolyások a nagy hordalékkúp degradációjának kezdetekor bevágtak, szigetszerű darabokat választottak le az eredeti felszínből, miközben meredek eróziós peremeket létrehozva feltárták a hordalékkúp ezen területeinek felszín közeli szerkezetét. (8. kép) A bevágó vízfolyások eróziója is változó erősségű volt, sőt a hegy környezetében lehettek későbbi feltöltő fázisok is. Mindeközben az egykor a hordalékkúp óriást felépítő Ős-Duna folyásiránya fokozatosan nyugat felé tolódott, egyre kevesebb víz jutott a magasabb hordalékkúp-síksági terepekre, a kezdeti hordalékkúp felszíni bevágódás üteme alábbhagyott, mivel az élővíz lassan lekerült a kúppalástról és annak szélén bevágódva, ott ártéri síkot kialakítva új, az eddigieknél stabilabb folyásirányt vett föl. A szakirodalomban elterjedt magyarázat10 szerint a 10 BORSY 1987.; BORSY 1989. 24
