Somogyvári Ágnes – V. Székely György szerk.: „In terra quondam Avarorum…” Ünnepi tanulmányok H. Tóth Elvira 80. születésnapjára - Archaeologia Cumanica 2. (Kecskemét, 2009)

Lezsák Gabriella: A kunszállási avarok temetkezési szokásai

lezsák gabriella: a kunszállási avarok temetkezési szokásai Lezsák Gabriella A kunszállási avarok temetkezési szokásai* A magyar régészeti néprajz megalapozói - Nyáry Al­bert, Nagy Géza, Zichy István, Móra Ferenc és László Gyula - révén „életszerűség" lépett a hazai kutatásba: főként néprajzi párhuzamaik tették beszédessé a letűnt korok néma leleteit. A régészeti anyag komplexebb vizsgálatának szükségességét a legintenzívebben László Gyula szorgalmazta, s egész munkásságát meghatároz­ta ez a szemléletmód. 1 Ez a módszer érvényesül H. Tóth Elvira munkáiban is: a régészet szakszerű tárgyközpontúsága vizuális látás­móddal társul. Ezért tudott olyan jelenségeket megfi­gyelni és értelmezni, melyek kuriózumnak számítottak az 1970-es években: közéjük tartozott a „halotti ágy" fogalma is a régészetben, amelynek első leírása a hazai avar kori szakirodalomban az ő nevéhez fűződik. E je­lenséget a kunszállás-fülöpjakabi avar temető feltárása közben észlelte először, dokumentálta szakszerűen, s vitaindító tanulmány is született belőle. 2 A temető rövid ismertetése A 61 sírból álló kunszállás-fülöpjakabi avar temetőt (Bács-Kiskun megye) H. Tóth Elvira 1967-1979 között tárta fel. A sírmező nem tekinthető teljesnek, mintegy 80%-a volt csupán felszínre hozható, a Kunszállásról­Jakabszállásra vezető műút építése során az 1930-as évek elején valószínűleg több sír is megsemmisült, vagy az aszfaltút alatt feltáratlan maradt. 3 A lelőhely az egykori Alkotmány Tsz területén, Fülöpjakab köz­ség központjától 1,2 km-re nyugatra, a Jakabszállásra vezető műút északi oldalán, egy ÉNY-DK-i irányú homokhalmon, 114 m tengerszint feletti magasságon, mintegy 900 négyzetméternyi területen helyezkedett el. A dombot sírcsoportokat létrehozva népesítették be, amelyek kisebb - nagyobb távolságra feküdtek egymás­tól. A sírcsoportok az mutatják, hogy a temetőt létesítő népesség előre felosztotta a homokhalmot, és kisebb * A tanulmányt Szentpéteri József (MTA TTI)lektorálta, észrevételeit ezúton is köszönöm. 1 LÁSZLÓ 1996, 33, 63,150-154. 2 H. TÓTH 1981,157-183. 3 H.TÓTH 1992,43. egységenként (családonként) kezdték betelepíteni. 4 A népességet mintegy 70 (?) fős, néhány családos (7?) kö­zösség alkotta, az antropológiai vizsgálatok szerint 2-3 generáció használta a temetőt. 5 A nyitó sírokat (leg­idősebb horizont) a halom középső tengelyében ásták meg, s ezzel azonos időben folyamatosan temetkeztek az északi, illetve a déli területeken. A dél-keleti rész (öntött övdíszesek) később népesülhetett be. 6 A temet­kezések száma csekély, a nem és életkor megoszlása sze­rint 13 férfi-, 22 női, 19 gyermek- és 6 csecsemőtemet­kezés. 7 A temető harmada rablott volt, a nemesfémek (elsősorban arany) megszerzését célzó korabeli foszto­gatás módszerét tekintve akkor történhetett, amikor a sírhantok még látszódtak. A sírok tájolása egységesen ÉNY-DK-i, a leletanyag azonban változatos képet mu­tat: a sírmező központi tengelyében ún. préselt lemeze­sek, tőlük északra lemezből kivágott övdíszesek, míg a temető DK-i részén bronzból öntött griffes-indás öv­díszesek és családtagjaik nyugodtak. A préselt lemezes csoport 24. és 32. sírjából előkerült leletanyag (préselt aranylemezből készített „oroszlángriffes" övgarnitúra, téglalap alakú aranylemezből préselt varkocsszorító, arany lengőcsüngős fülbevaló, aranyozott ezüstlemez­ből préselt fonatos övgarnitúra, ezüstből préselt koron­gos fegyveröv, szablya) és az öntött övdíszes társaság 52. sírja (aranyozott, öntött bronz liliomos övdíszek) alapján a temetőt a 7. század utolsó harmadától a 8. század közepéig használhatták. Temetkezési szokások Kunszállás-Fülöpjakabon a mintegy nyolcvanéves idő­szak temetkezési rítusa több szempontból is egységes: a csoportokat összefűzi a sírok azonos tájolása, a csont­vázak helyzete, az ételmellékletként szolgáló húsétel és állatáldozat, a tojás feltűnése a medence körül, a ko­porsó, illetve halotti ágy, halotti kerevet használata, a munkaeszközök (kés, orsó, tűtartó) bal oldali viselése. 4 VARGA 1974,181. 5 VARGA 1974,181-186. 6 Ezt a 36. és 28. sírok szuperpozíciós helyzete is jelezte. 7 Egy melléklet nélküli, a sírrablók által kirabolt és feldúlt temetke­zésben nyugvó neme meghatározhatatlan volt. 145

Next

/
Oldalképek
Tartalom