Somogyvári Ágnes – V. Székely György szerk.: „In terra quondam Avarorum…” Ünnepi tanulmányok H. Tóth Elvira 80. születésnapjára - Archaeologia Cumanica 2. (Kecskemét, 2009)
Fodor István: Van-e honfoglalás kori emlékanyagunkban „friss belső-ázsiai beütés"?
ARCHAEOLOG IA CUMANICA 2 zésében", különösképp az ukrajnai hunok. 28 Tekintsük át röviden Fettich Nándor fenti gondolatát az ún. „belső-ázsiai beütés"-ről. Fettich több ízben is hangoztatta, hogy az általa ismert minuszinszki és Altáj-vidéki emlékanyag nem kapcsolható feltárt temetkezésekhez, nem lehet tudni az illető népesség temetkezési szokásairól semmit, például azt, hogy a halott mellé teljes lovat temettek-e, vagy csupán a feltorozott állat bőrét a koponyával és a lábcsontokkal. 2 9 Sajnos, Fettich ismeretei a minuszinszki régiségekről erősen hiányosak voltak. Nem ismerte ugyanis A. Sz. Tyeplouhov alapvető, rendszerező tanulmányát a vidék régészeti leleteiről. 3 0 (Ez azért érthetetlen számunkra, mert Fettich többször is járt Helsinkiben, konzultált az oroszországi régiségeket és a rájuk vonatkozó irodalmat kiválóan ismerő A. M. Tallgrennel, s két alkalommal - 1926-ban és 1935-ben - járt az egykori Szovjetunióban is.) Ebből ugyanis megtudhatta volna, hogy az általa hivatkozott leletek a VIII-X. századi köves kurgánokból származnak. 31 A Fettich által felsorakoztatott párhuzamok ma már kétségkívül erőltetetteknek minősíthetők. Különösen így van ez a rozettás lószerszámok esetében, de az övveretek és a szíjvégek esetében is. Azt már maga Fettich is észrevette 1937-es könyvében, hogy a fémművesség egésze sokban különbözik a két területen. A minuszinszki medencében főként bronz nyersanyagot használtak, míg honfoglalóinknál az ezüst volt a legáltalánosabb. Más a fémöntés gyakorlata is e két területen. Igaz, a növényi ornamentika - bár szintén más ízlésben fogant - mutat bizonyos közös vonásokat. Ez azonban nem több, mint az egész steppeövezetben megnyilvánuló hasonló művészeti felfogás, amely hasonló formákat alakított ki, hasonló ízlésvilágot teremtett. 3 2 Csakis ebben az értelemben beszéltünk a levédiai fémművesség e távoli keleti vidékekre vezető kapcsolatairól és előzményeiről. Még akkor is, ha a minuszinki medencében tényleg esetenként hasonló tárgyakat találunk, mint például nálunk a készenléti 28 Uo. 29 FETTICH 1937,60. 30 TYEPLOUHOV 1929. 31 Uo. VII/2. tábla. 32 Ld. például a Bajkál vidékén, a manháji várfal köveire karcolt, hálóba szőtt palmettás ornamentikát, amely a magyar tarsolylemezek díszítésére emlékeztet: OKLADNYIKOV 2003, 390-391. íjtegezeken lelt függesztőveret, 3 3 amelyik Kelet-Európában tarsolyfüggesztőként szolgált, 3 4 az Altáj-vidéken pedig az övre erősítették s ebbe húzták bele a nyíltegez függesztőszíját, 3 5 vagy a nálunk is honos, lovast mintázó áttört korong. 36 A Fettich idézett műveinek megjelenése óta eltelt időben a kutatás igen nagyot lépett előre a minuszinszki medence és az Altáj-Szaján vidékének régészeti vizsgálatában. A. Sz. Tyeplouhov egykori rendszerezése ugyan sok tekintetben ma is megállja a helyét, ám az is kétségtelen, hogy akkori keltezése hibásnak bizonyult. 3 7 Fettich Nándor igaza abban erősödött meg, hogy valóban elkülöníthető Minuszinszk környéken egy olyan emlékcsoport, amely a VI. század eleje és a IX. század közepe közé keltezhető - legalábbis L. R. Kizlaszov véleménye alapján. 3 8 Ez a kőből készült jurta-alakú felszíni sírépítményekkel, hamvasztásos temetkezésekkel és a mellékleteket rejtő gödrökkel (orosz nevükön: tajnyikokkal) jellemezhető ún. csaataszok 39 népességének, a jeniszeji kirgizeknek a hagyatéka. Nem kétséges, hogy az itteni kengyeltípusok, zabiák, korai szablyák, lószerszámzat - sőt a később nálunk is előkerült hamvasztásos sírok is 4 0 - joggal rokoníthatók avar emlékanyagunkkal. Ha azonban éppen a Fettich által preferált fémművesség fogásait és részleteit vesszük szemügyre, a rokonság már korántsem olyan meggyőző, és a párhuzamok nem is elsősorban a minuszinszki medencébe vezetnek bennünket. Az viszont kétségkívül ma is tagadhatatlan, hogy a kazárok birodalmának régészeti emlékanyagában igen sok belső-ázsiai vonást találunk, hiszen maguk a kazárok is onnét jöttek Európa keleti peremére. Nem vitatható az sem, hogy a nekik tulajdonított Volga-Don-vidéki, négyzetes árokkal körbevett halmos temetkezések eredete is Belső-Ázsiában keresendő. 4 1 Ám korántsem csupán a minuszinki medencében, amint azt annak idején Fettich feltéte33 FETTICH 1937, XXV. t. 8. Vö. RÉVÉSZ 1996,161-166. 34 FODOR - DIÓSZEGI - LEGEZA 1996, 54. 35 MOGILNYIKOV 2002,116, 349. 36 TYEPLOUHOV 1929, VII/2. t. 57. Vö. FODOR 2009, 53. 37 KIZLASZOV 1981,47. 38 Uo. 48. 39 A csaatasz tehát sírforma és nem a lelőhely neve, mint László Gyula vélte. Ld. LÁSZLÓ 1970,140. Ehelyütt egyébként a hakasziai kopjoni temetőre történik hivatkozás. 40 CSALLÁNY 1953; BÓNA 1971, 289-290. 41 Ld.. FODOR 2006,98, további irodalommal. 64
