Somogyvári Ágnes – V. Székely György szerk.: „In terra quondam Avarorum…” Ünnepi tanulmányok H. Tóth Elvira 80. születésnapjára - Archaeologia Cumanica 2. (Kecskemét, 2009)

Mesterházy Károly: Numeri. Egy avar települési objektum leletstatisztikája

mesterházy károly: numeri. egy avar települési objektum leletstatisztikája Mesterházy Károly Numeri. Egy avar települési objektum leletstatisztikája 1976 tavasza óta Veresegyház határának déli felében településtörténeti kutatásokat folytattunk.

1 Ennek során egy terepjárással megtalált avar telep egyetlen objektumát sikerült feltárni. A munkákat 1980 októberében (okt. 1-30), 1981-ben szept. 21- okt. 21. között, 1982-ben okt. 5-19-ig, majd 1983 okt. 11-28 között végeztük. A négy ásatási szezonban 15 szelvényben (216. sz.) összesen 428,75 m

2-t kutattunk át (az 1. szelvény helyén, a többi szelvénytől mintegy 50 m-re, nem dolgoztunk tovább). A feltárt objektum nagy hamus foltként jelentkezett a homokos szántóföldön. Mintegy 6-7 ilyen, egymástól jelentős távolságban levő hamus folt közül választottuk ki ezt, mivel fele része esett a szántott és bevetett felületre, a közepe táján pedig egy alacsony, felhányt halom látszott, rajta egy határjelző kővel. Ezen a ponton volt Veresegyház, Mogyoród és Szada hármas határa. A hamus folt másik felén már alig használt dűlőüt vezetett a községhatár vonalán. A folt (azaz a régészeti objektum) egy széles, vízállásos meder partjának legmagasabb pontján feküdt, amely eredetileg is kis dombnak hatott a környezetében. Ezt a jellegét a másodlagosan kialakított határjelző domb még inkább erősítette. A szelvényeket először a dűlőút irányát követve jelöltük ki, de mivel ez nagyon közel esett az ÉK-DNy-i irányhoz, így a mellékégtájakhoz igazítottuk a szelvények tájolását. A feltárást nagyon lassú ütemben végeztük, mert az objektum addigi ásatási tapasztalatainkkal szemben nem a megszokott módon jelentkezett. Ennek következtében , és a november elsejére virradó éjjel leesett 17 cm-es hónak köszönhetően az első évi ásatást meg is szakítottuk, és csak az 1981 évi ásatáson vált világossá a település jellege. A feltárást a felső, szántott réteg ellapátolásával kezdtük meg, amely a későbbiekben metszetben mindenhol jól elvált a szántatlan szinttől, és ezt szinte egységesen 28-30 cm-nek mértük. A szántásból azonban minden cserepet kiválogattunk és eltettünk, mivel a felszíni leletek között is voltak 1 MESTERHÁZY-HORVÁTH 1983. rácsos bepecsételt mintájú darabok, amelyek az ásatás egyik fontos indítékául szolgáltak. Ez volt a lassú haladás másik oka. A szántott réteg eltávolítása után bolygatatlan, teljesen hamus szintre értünk, amelyet a legjobb lapátokkal teljesen simára nyestünk. Miután a látottakat tapasztalat híján nem tudtuk értelmezni, továbbra is finom nyeséssel mélyítettük a szelvényt, sőt a lapátokat kis, szobai szeneslapátokkal cseréltük fel. így szinte milliméterről milliméterre haladtunk lefelé. Fizikailag e munka nem volt nehéz, leszámítva azt, hogy a frissen nyesett felület azonnal megszáradt, és a legkisebb szellő is felkapta a hamut, és az arcunkba, szemünkbe fújta. A 37-4o cm-es mélységben színes ceruzákkal rétegrajzot készítettem a felszínről, akár a bronzkori feltárásokon szokásos, azzal a különbséggel, hogy itt igazi jelenségek nem voltak, csak hamu, hamus homok, helyenként sárga agyagrögök, paticsdarabkák, kormos-szenes foltocskák, köztük elég sűrűn cserép darabokkal. Ez a felszínkép folytatódott a továbbiakban is, de teljes változatosságban eltolódva a szelvényen minden irányban, legfeljebb a paticsosagyagos-kormos homokfoltok egy azonos 4x5 m-es felületen jelentkeztek. A nagy hamus folt közepétől (praktikusan a határkőtől) legtávolabb, a DNy-i szélen a hamus réteg elenyészően vékony volt, ill. kifogyott a hamu. Itt az első ásónyomot követően nagyon vékony, ásóheggyel ásott rétegeket termeltünk ki, és hamarosan sötétebb elszíneződésű gödörfoltok jelentkeztek. 40-50 cm mélységben a gödrök körvonalai határozottabban kezdtek kirajzolódni. De csak 15-16 cm-re mélyedtek az altalajba. Sajnos szarmatának bizonyultak. A 2. szelvénynek a központhoz közelebbi végén (ÉK-en) a lassú feltárás ellenére is elértük az alját, bár erről igazából csak a következő évben győződhettünk meg. Az „altalajon" feküdt a hamu(s) réteg, nyilván az egykori felszínen, és a jelenlegi felszínnek a központtól (a határkőtől) a szélek felé való enyhe lejtéséhez hasonlóan a hamus réteg is a központ felé egyre vastagodott, míg a hamus folt (és egyben az ásatási szelvény Ny-i) széle felé a hamus réteg is teljesen elvékonyodott, ill. 191