Somogyvári Ágnes – V. Székely György szerk.: „In terra quondam Avarorum…” Ünnepi tanulmányok H. Tóth Elvira 80. születésnapjára - Archaeologia Cumanica 2. (Kecskemét, 2009)
Mesterházy Károly: Numeri. Egy avar települési objektum leletstatisztikája
archaeologia cumanica 2 kifogyott. A hamus folt képződésének korából az első évben semmiféle objektummal, gödörrel, sem valami felépítményre utaló cölöplyukkal nem találkoztunk, leszámítva az agyag-, ill. paticsrögöket. Pedig ez egy 24,8x5 m-es felület volt (a 2. és 3. szelvény). A következő évben (1981) újra kitisztítottuk az előző évben a hóesés miatt megszakadt feltárású szelvényt. Ekkor győződtünk meg arról, hogy valójában a hamus réteg elfogyott, és elértük az „altalajt" , az egykori felszínt. Kijelöltünk egy új, 4 m széles szelvénysort a folt közepe irányában (4-8. szelvények, 4x25,65 m), és még ezekben sem találtuk meg a mérhetetlen menynyiségű hamu kialakulásának magyarázatát, bár a központtól távolabb két kisebb, kerek , lapos gödröt találtunk, telve szürke hamuval és számos cseréppel. Ebben a sávban a hamus réteg jóval vastagabb volt, mint a 2. szelvény bármelyik részén, és gyakorlatilag ez volt a leletekben (cserepekben) legintenzívebb sáv is (több mint 1500 cserép). Bizonytalanságunkban Parádi Nándor segítségét kértük, aki el is vállalta a vasútállomástól több km-re levő helyszín meglátogatását (természetesen gyalog !), de hasonló tapasztalat hiányában ő is csak annyit mondhatott, folytassuk tovább ( hátha akkor megleljük a magyarázatot). A harmadik évben egy újabb 4 m-es szelvénysor (9-14. szelvény, 4x27 m) feltárása aztán meghozta a választ, bár az sem egészen olyan, amilyent szokásosnak mondhatunk. A hamus folt központjától, a határkőtől D-re három gödröt találtunk, ezek közül egy korábbi volt, és ennek is csak az utolsó ásatási évben tisztázódott a periodizációja, amikor az utolsó szelvénysort (15-16. szelvény, 4x18,5 m) is feltártuk, ugyanis a 15. szelvényben volt a gödör másik fele. Erre a gödörre ásták rá a 4. és 5. szelvény két egymás mellett levő gödrét, amelyek egy szabálytalan, a téglalaphoz közelítő alakú nagy objektumot alkottak kétoldalt egy-egy viszonylag sekély, de szokatlanul elnyúlt hosszúságú, és egy harmadik, kerekded alakú cölöplyukkal. A nagy folt másik objektuma egy szabadban levő, külső kemence volt a 12. szelvény DNy-i sarka közelében, a szomszédos szelvények két sekély hamus gödre közelében. A kemence fenekének tapasztása -32 cm-en jelentkezett, és a terep lejtésével enyhén a domb széle , a vízállás, ill. meder felé lejtett néhány cm-t. A tapasztás alatt egy sor, helyenként egymásra rakott cserepekből álló alapozás volt az eredeti talajon, és a cserepek felett vékony , agyagos, kiégett tapasztás alkotta a kemence fenekét. A kemence kerekded fenekét kisebb kövek és folyami kavics szegélyezte, amelyek a kemencefenék alatti szintről indultak, és felső szintjük a szántás aljáig, 2-3 cm-rel a kemence feletti szintig ért. Ami azt jelenti, hogy a kemence falából semmi sem maradt meg, feltehetőleg a szántás miatt, sőt a szántás 28-30 cm-es szintje alatt a kemence falának alapozása is csak nyomokban maradt meg. A 11-14. és a 15-16. szelvények felett a községhatár szélén futó dűlőút feküdt. Bár a nagyüzemi gazdálkodás miatt ezt az utat alig-alig használták, az út alatti talajréteg mégis rendkívül kemény volt. Ezért főleg az ásatás DK-i cikkelyében gépi temetéssel dolgoztunk, és a „markoló" segítségével távolítottuk el a felső réteg, a szántásnak megfelelő, de szántatlan réteg zömét. Ezért itt a legfelső réteg leleteinek egy része elveszett. Másrészt viszont, mivel a hamus folt ide alig, ill. már nem is terjedt ki, nagyobb leletveszteséggel nem számolunk. Viszont nem tudtuk elkülöníteni a szántott réteg leleteit az alatta levő, újabb ásónyomnyi (-30-60 cm) réteg leleteitől, s azokat egységesen a mélyebb szint leleteivel együtt tartottuk. Az ásatáson, amely tehát egyetlen hamus foltra, feltehetőleg egyetlen települési egységre terjeszkedett ki, minden leletet megőriztünk. Az előkerült leleteket szelvényszám és mélységadat ill. gödör/objektumjelzet feltüntetésével tartottuk együtt. Mindet saját kezűleg megmostuk és tisztítottuk, konzerváltuk, és kizárólag a két kiegészíthető edény (ill. fél edény) restaurálását végezte szakember. A tisztítás után embertelen munkával egy nyáron át valamennyi tárgyra temperával felfestettük a származási helyét jelző szám- és betűjelet, pl. a 11. szelvény felső, szántott rétegének cserepeire a 11/0-30 jelzés került, vagy az előkerült külső kemence tapasztásában talált minden cserépre ráírtuk a KE betűket. Ez a továbbiakban lehetővé tette az anyag tetszőleges csoportosítását (összekeverését), az összetartozó, összeragasztható darabok eredeti lelőhelyének számon tartását. Egyúttal azt, hogy láthassuk, milyen az egykor összetartozó edények töredékeinek szóródása. A lelőhelyen előkerült összes lelet száma 4078. De a leltározás során a jellegtelennek ítélt cserepeket, nagyon kis töredékeket, a nagyobb cserepekről lepattant darabokat nem leltároztuk be. A fenti számból ebből eredően levonandó 1719 db be nem leltározott 192
