Somogyvári Ágnes – V. Székely György szerk.: „In terra quondam Avarorum…” Ünnepi tanulmányok H. Tóth Elvira 80. születésnapjára - Archaeologia Cumanica 2. (Kecskemét, 2009)

Horváth M. Attila: Honfoglalás kori női sír Nyárlőrincről

ARCHAEOLOG IA CUMANICA 2 A Gyűjteményi Egyetem tevékenysége és jogai folytán szép számmal kerültek Bács-Kiskun megye területéről is honfoglalás kori leletek a Magyar Nemzeti Múzeumba. Néhányat közülük Fettich Nándor megemlít a Honfoglaló magyarság fémművessége című munkájában,

8 nagy részük azonban a mai napig is publikálatlan. A II. világháború a kutatás és a múzeum életének újabb korszakát zárta le. A légitámadások miatt az anyag egy részét a nyárlőrinci Koháry majorba menekítették. A honfoglalás kori anyag, a népvándorlás és középkori fémanyaggal együtt a Nemzeti Múzeum lapidáriumába került. Mindkét helyen tűz pusztított a leletek között, s az anyag java részt elpusztult. A múzeum berendezése, az ott maradt tárgyak és dokumentációs anyagok pedig a beszállásolt katonai alakulatok pusztításai következtében szenvedtek pótolhatatlan károsodásokat. A háború utáni kárfelmérés, a korábban európai hírű, „gyöngyszemként" nyilvántartott kecskeméti múzeum gyűjteményében 95 százalékos károsodást állapított meg. A háború utáni helyreállításokat a mellőzött Szabó Kálmán helyett már az új igazgató, Bálint Alajos végzi el. Feltárásokról és kutatásokról még hosszú ideig nem lehet beszélni, hiszen ezeknek sem a korszak, sem az ország anyagi helyzete nem kedvezett. A múzeum azonban újjáéledt. Hangversenyeket, majd kiállításokat rendeztek, hogy bevételükből fedezhessék a károk kijavítását. A helyreállítás és a megmaradt gyűjtemény újrarendezése elsősorban Bálint Alajos és Komáromi József, valamint az 1951-ben a múzeumba részmunkaidősként visszatért Szabó Kálmán érdeme volt. A múzeumok centralizációjának jegyében, a megszüntetett Gyűjtemény Egyetem szerepét rövid időre a Múzeumok és Műemlékek Országos Központja vette át. Ebben az időszakban régészeti kutatásokat gyakorlatilag csak a Nemzeti Múzeum munkatársai végeztek a megyében. A kecskeméti múzeumban nagy esemény volt az ötvenes évek elején a „Pusztai népek" című kiállítás. Létrehozásában Banner János, Szabó Kálmán, László Gyula, Kovrig Ilona, Gerő Győző és Mócsy András is közreműködött. Az évtized vége felé lassan újra kezdődtek a rendszeresebb kutatások, elsősorban a bajai és a kecskeméti 8 FETTICH Acta Arch 27.1936. múzeum jóvoltából. Igazából azonban csak a hatvanas évek elejétől számíthatjuk a „modern" múzeumi tevékenység kiszélesedését és elterjedését a megyében. 1962-ben lezajlott a múzeumok tanácsi irányítás alá helyezése és a közművelődés szolgálatába állítása. Ekkor kezdődött meg az új rendszerű múzeumhálózat kiépítése és a széleskörű népművelő tevékenység beindítása. Megfelelő személyzet híján ez a feladat is a tudományos dolgozókra hárult. Ebben az időszakban került a kecskeméti múzeumba Horváth Attila és H. Tóth Elvira, Bajára pedig Kőhegyi Mihály. A szinte az egész megyére kiterjedő módszeres kutatások beindítása az ő nevükhöz fűződik. A téeszesítéseket követő mezőgazdasági és az egyéb építkezéseken folytatott nagyarányú földmunkák során nagy mennyiségű lelet került elő. A terepbejárások, hitelesítő ásatások segítségével számos további lelőhelyet tudtak regisztrálni. A kialakuló megyei múzeumi szervezet élére kerülő Horváth Attila, H. Tóth Elvirával együtt jelentős szerepet vállalt az új múzeumhálózat kiépítésében, a már meglévő gyűjtemények rendezésében és a háború előtt egyszer már jól működő bejelentő hálózat újjáélesztésében is. Az általuk végzett leletmentések, ásatások, valamint népművelő tevékenység nyomán a kecskeméti múzeum anyaga ismét kezdte elérni a háború előtti szintet, sőt dokumentáltságával meg is haladta azt. A néprajzi és kultúrtörténeti anyagok gyűjtése, a kiállítások rendezése, valamint a szakmai és ismertető jellegű katalógusok kiadása mellett végzett tudatos feltáró munka következtében felszaporodó régészeti anyag és a kutató tevékenység megélénkülése a hatvanas évek végére felvetette egy tudományos értékű folyóirat szükségességét. 1972-ben megindították a Cumaniát, a BácsKiskun Megyei Múzeumok közleményeit. A hatvanas évek elejétől kezdve folyamatosan kerültek elő a megyében honfoglalás kori leletek is. A Harta, Kalocsa, Kecel, Kecskemét, Kiskunfélegyháza és Kunadacs stb. környékéről származó, szép számú, elsősorban középrétegbeli- és köznépi sírok, valamint kisebb temetők sorából kiemelkednek a Kiskunfélegyháza-Radnóti Miklós utcában és az Izsák -Balázspusztán megmentett gazdag, tarsolylemezes lovassírok. Azonban a megyében előkerült jelentős őskori, avar, és más korszakbeli lelőhelyek módszeres feltárása hát102