Somogyvári Ágnes – V. Székely György szerk.: „In terra quondam Avarorum…” Ünnepi tanulmányok H. Tóth Elvira 80. születésnapjára - Archaeologia Cumanica 2. (Kecskemét, 2009)
Horváth M. Attila: Honfoglalás kori női sír Nyárlőrincről
HORVÁTH M. ATTILA: HONFOGLALÁS KORI NŐI SIR N YÁ R L Ő R I N C R 0 L térbe szorította a honfoglalás kor kutatását. Az 1961 és 1989 között eltelt időszakban több mint 150 ásatást, leletmentést, terepbejárást, illetve leletbejelentés utáni terepszemlét végeztek a megyében. 9 A tudatos kutatásokat azonban nemcsak a más irányú elfoglaltságok, hanem a táj természeti adottságai is jelentősen megnehezítették. A területen lévő futóhomok az évszázadok alatt többször is átalakította a táj arculatát, egy helyütt méteres dombokat emelt a sírokra, másutt pedig még a lepelhomokot is lefújva hozta felszínre azokat. A lelőhelyek egy része a városok terjeszkedéséhez kapcsolódó építkezések és különböző földmunkák során látott napvilágot, 1 0 míg más részük a hatvanas évek közepén kezdődő nagyarányú szőlő- és gyümölcsfa-telepítés, valamint a gépesített nagyüzemi agrártevékenységhez elengedhetetlen „nagytáblák" kialakításának eredménye. Ebben az időszakban mintegy 45000 holdnyi területen végeztek szőlőtelepítéseket. A telepítettségek foka és a gyümölcsösök nagy értéke miatt az előkerült sírok nagyobb részénél csak azok közvetlen környékét lehetett megásni, nagyobb méretű hitelesítő ásatásokra szinte egyetlen esetben sem kerülhetett sor. 1 1 Ugyanez vonatkozik egyes katonai vagy állami tulajdonban lévő zárt területekre, amelyeken még leletmentő helyszíni szemléket sem lehetett végezni. 1 2 Másutt viszont az intenzív mezőgazdasági termelés során kialakult munkaerőhiány szabott gátat a feltárásoknak. A munkálatok erőltetett üteme miatt az esetleges régészeti lelőhelyekről -jó esetben- csak az évekkel későbbi művelésváltáskor szerzett tudomást a múzeum. 13 így történt ez 1989. március 8-án is, amikor Nyárlőrincen az akkori Szikrai Állami Gazdaság egyik ki9 A számos jelentős publikáció mellett, a tevékenységükről és a más kutatók által elvégzett munkálatokról szóló jelentéseket H. Tóth Elvira a CUMANIA 12. kötetében gyűjtötte egy csokorba. H. TÓTH CUMAN1A 12. 1990.81-233. 10 Ilyen például a Kiskunfélegyháza-Radnóti Miklós utcai lovassír vagy a Kecskemét-városföldi sírleletek. H. TÓTH ArchÉrt 1974,112-126., HORVÁTH CUMANIA 1,1972, 251,253. 11 Ritka kivételként Dienes Istvánnak 1961-ben és 1964-ben sikerült egy Balotaszálláson, igaz, még 1944-ben kiszántott rangos női sír helyét azonosítania, és annak környékéről további fontos leleteket megmentenie. DIENES RégFüzSer. I. No. 14. 1961.57 12 Lásd Kecskemét-Városföld Lokátorállomás, Öregcsertö-Csornapuszta vagy a Dunavecse-Kalimajor lelőhelyeket is. H. TÓTH CUMANIA 1, 1972,253. HORVÁTH ArchÉrt 1969, 260. 13 Jó példa erre az 1974-ben előkerült izsák-balázspuszta-i szőlőtábla tarsolyos féfisírja vagy a Nyárlőrincen előkerült gazdag női lovas sír,. H. TÓTH CUMANIA 4, 1976, 141-184., és CUMANIA 12. 1990. 170. öregedett szőlejében, az üzemegység É/I. sz. szakcsoportos őszibarackosának telepítésekor került elő egy honfoglalás kori sír. A helyszínre érkező H. Tóth Elvira és Horváth Attila a bejelentő, Göngyösi György és a helyszínen dolgozó munkások elmondásai alapján megtudták, hogy a barackos öntözőcsatorna rendszerének kiásását tulajdonképpen még az elmúlt év őszén kezdték meg. Akkor azonban a fagyott altalaj miatt nem folytatták a munkát. Az árokásó gép által felszínre hozott csonttöredékeknek nem tulajdonítottak nagyobb jelentőséget. A munkálatok újrakezdésekor Szabó Gyula szőlőmunkás a felszínen hat kerek, ezüstözött bronzveretet talált, amelyeket Gyöngyösi Györgynek adott át, aki a tárgyak előkerülését jelentette a kecskeméti Katona József Múzeumnak és a vereteket a helyszínre érkező régészeknek beszolgáltatta. A területet korábban Puszta Szent-Lőrinc-, illetve Koháryszentlőrinc-Bogárzó néven jegyezték. A Lakitelek felé haladó vasútvonaltól északra, a Koháryszentlőrinc és a Kohárykertek vasúti megállók között, a szentlőrinci erdőtől keletre terül el. A Bogárzó-dűlő korábban mocsaras, vízjárta terület volt, amelyet később vastag lepelhomok-réteg borított el. A II. világháború után szántóföldként használták, majd a hatvanas évek elejének tereprendezései során kb. 55-60 cm mélységig megforgatták és kordonos művelésű szőlővel telepítették be. A nyolcvanas évek végére a gazdaságtalanná vált szőlőt kitermelték és az öntözött őszibarackos telepítéséhez ismételten megforgatták. A 44-es számú főúttól a kiserdőig, soronként 250 facsemetét ültettek, egymástól 3 méter távolságra, és a területet, hozzávetőlegesen kelet-nyugati irányú művelő utakkal négy nagyobb táblára osztották. A lelőhely Kecskeméttől kb. tizennyolc kilométerre, a 44-es számú főútvonaltól északra, kb. 600 m-re, a nyárlőrinci bejáróval átellenben levő földút mellett található. 1 4 (1-2. kép) A földút nyomvonalát, amely a Bogárzó-dűlőt kb. 14 A területen a leletek előkerülésekor geodéziai felmérésre nem volt mód. Az ásató elmondása alapján a helyszínen készült fotók, az 19881996 között felújított, l:10000-es léptékű EOV térkép (térképlap szám: 46-423), valamint a Google Earth Map (forrás (http://www.navimap. org/fr-map-HU-01-3047309.html) összevetésével úgy tűnik, hogy a sír helye, az y: 713677., x: 171176-os koordináta pontok mentén kereshető (esetleges hibaszázalék ± 5 m). A terület tengerszint feletti magassága 107,5 m. Bf. 103
