Somogyvári Ágnes – V. Székely György szerk.: A Barbaricum ösvényein… A 2005-ben Kecskeméten tartott tudományos konferencia előadásai - Archaeologia Cumanica 1. (Kecskemét, 2011)
Fodor István: Szkíta temető Hajdúnánás határában
FODOR ISTVÁN: SZKÍTA TEMETŐ HAJDÚNÁNÁS HATÁRÁBAN A lelőhely Hajdúnánás városától mintegy 4 km-re nyugatra helyezkedik el, a Keleti Főcsatorna jobb partja közelében, a várost Polgárral összekötő műút északi oldalán, az ún. Verestenger járás nevű határrészben. Az itteni kis dombon Nyakas András földtulajdonos 2002 májusában homokot termelt ki, melynek során csontvázak kerültek napvilágra. Erről értesült a nánási határ régészeti leleteit éberen figyelő Bácskái István helytörténész, aki azonnal értesítette az M3-as autópálya nyomvonalán dolgozó régészeket. A rögtönzött leletmentés során két honfoglalás kori sírt bontottak ki kollégáink. 1 A temetőt rejtő kiemelkedés a nagyjából É-D-i irányú hát nyugati pereme, amelynek aljában a főcsatorna megépítéséig a Csingi lingi nevű erecske vezette el a nedves évszakokban a Verestenger nevű vizenyősnádas-zsombékos mélyedés vízfölöslegét. A kiszáradt ér másik, nyugati oldalán helyezkedik el a nánási határ legnagyobb kiemelkedése, a Fekete-halom, amely rézkori, gödörsíros temetkezést rejt. Szerencsére az idők folyamán a szépvonalú kunhalomból csak keveset hordtak el, s felszínét sem szántották. (1.-2. kép.) A halom aljában, tőle délkeletre fut az M3-as autópálya új szakaszának nyomvonala. A helyi hagyomány szerint lelőhelyünk onnét kapta meglehetősen szokatlan nevét, hogy az itteni lapályos, vizes mélyedésekben valaha ugyancsak sűrűre nőtt a szépszálú náderdő, amelynek veres színe után lett e határrész Verestenger-járás. 2 2002 július végén kezdtem meg a megnyitott homokbánya keleti pereménél a leletmentő feltárást a szegedi régészhallgatók egy csoportjával, tanásatás keretében, a hajdúnánási városi önkormányzat, a Szegedi Tudományegyetem és a Magyar Nemzeti Múzeum anyagi támogatásával. Az anyagi források szűkössége miatt csupán kéthetesre szabott ásatás folytatódott 2003-ban, majd egy év kihagyás után 2005-ben is, hogy aztán 2006-ban az említett nehézségek miatt újabb szünet következzék. Végezetül 2007 nyarán ismét alkalmunk nyílt - július 26. és augusztus 4. között - az ásatások folytatására. 1 DANI - FODOR 2004. 2 DRAVICZKY 1990, 24, 38, 79. A feltárás megkezdése után hamarosan kiderült, hogy a kis magaslat nem csupán honfoglalás kori temetkezéseket rejt, hanem más korokból származó régészeti emlékeket is. Az eddig előkerült 42 temetkezésből ugyanis csupán öt keltezhető biztosan a X. századra, s talán még három, jelentős részben elszántott sírt sorolhatunk ide. A fennmaradó harmincnégy közül harminchárom biztosan, egy pedig feltételesen szkíta korinak tekinthető. A 12. sír ugyanis egyaránt lehet rendellenes honfoglalás kori és szkíta kori is: az elhunytat keleti tájolással, hasra fektetve, hátrahúzott karral s valószínűleg megkötözve helyezték a sírgödörbe. (3. kép) E kérdésben talán az embertani vizsgálatok lehetnek majd segítségünkre. A temetkezéseken kívül a feltárt területen telepjelenségeket is észleltünk: hulladékgödrök, árkok és két kisméretű, kő- és agyagkemencés, félig földbe ásott lakóház került napvilágra. Az egyik gödrének betöltéséből előkerült bizánci típusú csat a települést az avar korra, pontosabban a VII. századra keltezi. 3 A szkíta temető sírjai nagyjából kelet-nyugati irányú sávban helyezkednek el, amelynek nyugati, déli és valószínűleg északi határát is elértük, további sírokat tehát valószínűleg csak a feltárt területtől keletre várhatunk. A 2007-es ásatás során a temető keleti oldalán feltárt 180 négyzetméteres szelvényben csupán három sír került elő. Ami talán arra utal, hogy ebben az irányban is a nyugvóhely széléhez érkeztünk. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a domb felszínéről, ahol az említett leletek előkerültek, több alkalommal is jelentős menynyiségű földet vihettek el. Ezt nem csupán az általunk is megfigyelt agyagkitermelő gödrök tanúsítják, hanem az a körülmény is, hogy a honfoglalás kori sírok közvetlenül a felszín alatt kerültek elő, többüket pedig jórészt el is szántották. Ez az oka annak, hogy a dombtetőn már nem találtunk honfoglalás kori sírokat, bár nem zárható ki, hogy a kis domb keleti lejtőjén a későbbiekben még X. századi sírok is előkerülhetnek. A mélyebben fekvő szkíta kori temetkezésekben a szántás jóval kevesebb kárt tett. 3 GARAM 2001, Taf. 76.; SCHULZE-DÖRRH AMM 2002,224-226,250. 11 Fodor István Szkíta temető Hajdúnánás határában (Előzetes közlemény)
