Somogyvári Ágnes – V. Székely György szerk.: A Barbaricum ösvényein… A 2005-ben Kecskeméten tartott tudományos konferencia előadásai - Archaeologia Cumanica 1. (Kecskemét, 2011)

Fodor István: Szkíta temető Hajdúnánás határában

ARCHAEOLOGIA CUMANICA 1 Az egymástól meglehetősen távol lévő szkíta temetkezések sem világosan kivehető sorokat, sem pedig csoportokat nem alkotnak a temetőn belül. Annak ellenére, hogy nem nagy sírszámról van szó, az eddigi 33 szkíta temetkezés a rítust illetően igen nagy változatosságot mutat. Közülük 21 csontvázas temetkezés. Az elhunytakat minden esetben zsugorított testhelyzetben, jobb vagy bal oldalukra fektetve helyezték a sírgödörbe. A sírgödrök alakja ovális. A zsugorítottság mértéke nem azonos. A leggyakoribb melléklet a kerámia. Az edényeket az elhunytak fejéhez és lábához helyezték. (4-6., 8-14. kép) A sírokat minden égtáj felé tájolták: nyolcat keletre, ötöt nyugatra, kettőt-kettőt északra és délre, egyet-egyet pedig észak-keletre, délkeletre és észak-nyugatra. A további 12 sír közül négy urnás, nyolc pedig szórthamvas volt. (7. kép) Ezek a temetkezések általában a felszínhez közelebb voltak, mint a csontvázasok, így a talajművelés jóval gyakrabban megbolygatta őket. A bolygatás miatt nem minden esetben állapíthattuk meg egyértelműen a temetkezés jellegét. Azt viszont félreérthetetlenül észleltük - ami más szkíta kori temetőkben is előfordul -, hogy a különböző rítusok egy temetkezésben is keveredtek. A 42. urnás sírban például nem csupán az urnában találtunk kalcinált csonttöredékeket, hanem az urna mellett is.

4 A csontvázas sírok közül ötben találtunk lapos követ, amelyek bizonyára őrlőkövek töredékei voltak, s a temetéskor általában a sírgödör falához támasztották. (1112. kép.) Az őrlőkő sírba tétele nem szokatlan szkíta kori temetőinkben. Az 5. sírban fenőkő töredékét leltük. Páros temetkezés két esetben fordult elő, mindkét sírban felnőtt nő és gyermek vázát találtuk. A 32. sírban a csecsemő vázát a felnőtt váz fölé temették, de azzal minden bizonnyal egy időben. A 33. sír gödrébe arccal egymás felé fordulva helyezték örök nyugovóra a serdülő gyermek és a felnőtt nő tetemét oly módon, hogy a nő bal karjával átölelte a gyermek nyakát.(15. kép) Aligha kétséges, hogy mindkét esetben anya és gyermeke nyugszik közös sírban, akik egy időben hunytak el. Az egykori közösség hite szerint a közös sírba való temetéssel az elhunytak összetartozását biztosítják a túlvilági létben is. 4 A temetkezési szokásokról szólva itt és a későbbiekben nem sorolom fel tételesen a párhuzamokat, hanem csupán általában utalok Kemenczei Tibor kitűnő összefoglalására. Ld. KEMENCZEI 2001. Akadtunk olyan temetési szokásra is, amely - tudomásom szerint - eddig ismeretlen az Alföld hasonló korú temetőiben. A 27. sír feltárásánál azt figyeltük meg, hogy a földbe nagy méretű, vastag falú urnát ástak s e fölé helyezték az elhunyt testének felső részét, a lábak viszont magasabban voltak. A lábcsontokat a későbbi talajművelés során elszántották. (13-14. kép) E rítus ugyan emlékeztet a világ több pontján is előkerült edénybe való — ún. pithosos — temetésre (az edényekbe gyermekeket temettek),

5 de pontos párhuzamát ebből a korból nem ismerem. Előkerült két olyan nagy méretű sírgödör is, amelyek ugyan nem ismeretlenek alföldi szkíta kori temetőinkben, de meglehetősen ritkán kerülnek napvilágra. A 115 cm-re a mai felszín alá mélyedő 23. sír gödre nagyjából négyzetes, a világtájak felé irányított, 210 x 240 cm nagyságú volt. A temetkezést még a régiségben kirabolták, a sírgödör alján kalcinált csontdarabkákat, agyaggyöngyöt, a betöltésben bronzhuzal (talán karperec) töredékét találtuk. A sírgödör tehát minden bizonynyal szórthamvas temetkezést rejtett egykor. (17. kép) Az előbbinél is nagyobb méretű volt a 38. sír gödre, amelyet szintén a világtájak felé tájoltak. 97 cm mély volt, oldalainak hossza: 328x310 cm. Ez is szórthamvas temetkezés volt, amelyet szintén még a régiségben kiraboltak. Itt azonban még a rablógödör kontúrjait is sikerült megfigyelnünk a betöltésben. A rablógödörben leltük meg a sír aljától 18 cm-rel magasabban fellelt bronztükör vasnyelének maradványait. A sírfenék fölött mintegy 20 cm-rel magasabban edénytöredékeket leltünk. Mindez arra utal, hogy a sírt a temetés után néhány évtizeddel rabolhatták ki. Ekkorra a bronztükör vasnyelét már megette a rozsda, s az letört a tükörről, amikor azt a kincskereső rablók ki akarták emelni a sírból. (16. kép) E két temetkezés párhuzamaként a gondosan feltárt sándorfalvi temető 145. és 165. sírját említhetjük, ahol a nagyméretű sírgödörben lévő szórthamvas temetkezéseket szintén még a régiségben kirabolták.

6 Hasonlóan nagyméretű gödre volt a csanyteleki 191. sírnak is.

7 5 Ilyet tárt fel például Milograd Girics a bánsági Tiszaszentmiklós (Ostojicevo) bronzkori temetőjében, amire Trogmayer Ottó barátom hívta fel a figyelmemet. Vö. GIRIC 1994, 3.,továbbá Kovács Tibor lelt un.pythosban temetkezést a tiszafüredi halomsíros temető 128. sírjában, ahol az edényben gyermekváz részei voltak: KOVÁCS 1975, 27. 6 GALÁNTHA 1985, 116-123. 7 GALÁNTHA 1986, 71-72, 330. 12