Somogyvári Ágnes – V. Székely György szerk.: A Barbaricum ösvényein… A 2005-ben Kecskeméten tartott tudományos konferencia előadásai - Archaeologia Cumanica 1. (Kecskemét, 2011)
Kovács Loránd Olivér: Római építőanyagok. Téglavetőműhelyek azonosításának lehetősége gyártmányaik alapján. Egy táci (Fejér megye) római kori műhely
KOVÁCS I.ORÁND OLIVÉR: RÓMAI ÉPÍTŐANYAGOK alsó illesztési kivágás hossza, alsó illesztési kivágás szöge, A tegula azon adatai, amelyek az oldalperemekre vonatkoznak, természetesen megkettőzve szerepelnek, ha mindkét peremen mérhetők. Az egyes metrikus adatoknál a '/' jellel elválasztott adatok közül az első a minimumot, a második a maximumot jelöli. Minden esetben a töredék helyzetének meghatározása, a tárgy eredeti sarkaihoz képest történik meg. Egy tegula felső vége az amely a tetőzetre felhelyezve a gerinchez közelebb található. Az alsó ennek megfelelően az, amely a tetőzetre felhelyezett cserépen a gerinctől távolabb helyezkedett el. Ezekhez képest jobb és bal oldalon mindig az ún. rendezői jobbot és balt értjük. Végül, de nem utolsó sorban minden esetben meg kell figyelni az esetleges szennyeződések és habarcsnyomok elhelyezkedését és eredetét, a jövőben ezek fontos információt szolgáltathatnak a tetőzet készítésének rekonstruálásához. Kúpcserép (imbrex) Az imbrexeknek szintén hat fő nézete van, amelyekhez igazodik leírásuk is. Külső felületén, hasonlóan a tegulákhoz, a vízzáróvá tevő felületkezelés nyomait lehet és kell megfigyelni. A táci darabokon nem volt található jelölés vagy bélyeg, de ez természetesen szintén hozzátartozik a leíráshoz. A külső felszín leírásakor alkalmazott kifejezések ugyanúgy, ahogy a sík tetőcserepeknél, nem mindig a készítés-technikához kapcsolódnak, hanem jelenlegi megjelenésüket próbálja minél hűebben visszaadni. Belső felületén különböző „csíkozódások" láthatók, amelyek sok esetben szabályszerűséget mutatnak, talán egy szárítókeret nyomai. A végperemek és az oldalperemek sok esetben nem vizsgálhatók értelmezhető méretben, ezért az egyéb kategóriába sorolódtak. Ezeknél a külső, illetve a belső felület készítésekor hátramaradt agyag eldolgozását és kialakításukat (elsősorban a végperemeknél) lehet megfigyelni. Amennyiben sérült darabról van szó, akkor az anyagában található nem agyag összetevők is vizsgálhatók, így meg kell említeni. A metrikus adatok közé a következőket vettem fel: legnagyobb meghatározható hossz, felső végének külső átmérője, felső végének külső magassága, alsó végének külső átmérője, alsó végének külső magassága, falvastagság. Egy imbrex felső vége az, amely a tetőzetre felhelyezve a gerinchez közelebb található. Az alsó ennek megfelelően az, amely a tetőzetre felhelyezett kúpcserépen a gerinctől távolabb helyezkedett el. Ezekhez képest jobb és bal oldalon mindig az ún. rendezői jobbot és balt értjük. Végül, de nem utolsó sorban minden esetben meg kell figyelni az esetleges szennyeződések és habarcsnyomok elhelyezkedését és eredetét, a jövőben ezek fontos információt szolgáltathatnak a tetőzet rekonstruálásához. Műhelyek elkülönítésének lehetőségei és szempontjai a táci anyagban A táci római település alkalmas helyszín különböző műhelyek termékeinek elkülönítésére. Teljesít minden feltételt, hogy római területegységnek tekinthessük. Kúpcserepekből sajnálatos módon a két tucatot sem éri el az elraktározott leletanyag, így ezek vizsgálata nem volt lehetséges, meg kellet elégedni adataik felvételével. A minden más tekintetben hátrányos, szelektált kigyűjtés 2 6 eredményeképp a teljes anyag egyszerre, egy helyen volt vizsgálható. Ezért megvalósítható volt, hogy a rendszerezésnél, elkülönítésnél elsősorban a régészeti anyag jellemzői alapján és ne csak az előkerülés helye vagy ideje segítségével történjen a feldolgozás. Ez egyszersmind azt is jelenti, hogy a százalékos arányok vagy égetési szériák meghatározása igen szűk korlátok közé szorult, és abban az esetben, amikor erre a leletanyag lehetőséget ad, csak becslésekkel dolgozhatunk. Elsődleges elkülönítő jegynek tekinthető a felületkezelés 2 7 és a méretezés. A röntgen por-diffrakciós vizsgálatok is alátámasztották, hogy különböző felületkezeléssel ellátott csoportok különböző alapanyagból készültek és sok esetben más hőfokon is égették. Jelenlegi megjelenésük alapján kefével, ecsettel, és finom ecsettel felhordott vízzáró rétegeket lehet elkülöníteni. A készítés-technikai egyéb adatok, mint a simítófa széleinek nyoma, alapján viszont egyértelművé vált, hogy mindegyiket falappal hordták fel, és a bevonat állagától függött az égetés utáni megjelenés. Egyetlen kivétel volt ez alól, ugyanis az „1971 műhely" termékeinek felülete simított volt, amely valószínűleg a bevonó anyagba 26 Elsődlegesen a bélyeggel, jelöléssel ellátott egész és töredék példányokat gyűjtötték ki, és ezt bővítették egyes esetekben állatlenyomato kat őrző darabokkal. 27 A felületkezelés minősége vagy milyensége BRODRIBB (1979a, 143.) alapján a munkást jelöli, de Tácon az ez alapján is szétválogatott anyag csoportjai általában több hasonló időben emelt épület tetőzetéről is származnak, illetve ugyanazzal a kivitellel más és más méretű kivető keretben is gyártottak, így nem lehet feltételezni, hogy mindez csak egyetlen ember munkája lenne. 53
