Somogyvári Ágnes – V. Székely György szerk.: A Barbaricum ösvényein… A 2005-ben Kecskeméten tartott tudományos konferencia előadásai - Archaeologia Cumanica 1. (Kecskemét, 2011)

Tugya Beáta - Lichtenstein László: Dunavecse-Ugordáció I. lelőhely II-V. századi objektumainak archeozoológiai értékelése

ARCHAEOLOGIA CUMANICA 1 BOS Bos taurus (Linné 1758) Szarvasmarha EQUUS Equus caballus (Linné 1758) Ló CAMELUS Camelus bactrianus (Linné 1758) Kétpúpú teve OVIS Ovis aries (Linné 1758) Juh CA PR A Capra hircus (Linné 1758) Kecske SUS Sus domesticus (Erxleben 1777) Sertés CANIS Canis familiaris (Linné 1758) Kutya CAPREOLUS Capreolus capreolus (Linné 1758) Öz AVES Madár (szárnyas) 1. ábra. A lelőhely faunalistája. II—III. század Az állatcsontot tartalmazó II—III. századi objektumok többsége gödör volt, de árkok, házak, kutak, füstölők is tartalmaztak eltérő mennyiségű leletanyagot. A legnagyobb csontszám az 5. objektumban (kút) volt (140 db töredék), ebből a legtöbb szarvasmarhához tartozott. Második legmagasabb töredékszám a 16. objektumban (gödör) volt (137 db töredék), ám ebből 103 darab egyetlen egyed, egy kutya csontvázának részei. Ezután a 20. objektum (kút) következik (111 töredék), ebben is döntő többségében kutyacsontok vannak. Több objektumban csupán néhány csonttöredék volt. Külön figyelmet érdemel a 16. és a 17-21. gödörből előkerült 3 tevecsont, mely legalább két állathoz tartozik. A három fragmentumból kettő kifejlett állatok jobb oldali lapockájának disztális töredékei. A harmadik tevétől származó lelet egy 8. hátcsigolya gyenge megtartású töredéke. A 919 meghatározható állatcsont 34,1%-a (313 lelet) szarvasmarhákból származik. Több kutya részleges vázai miatt magas arányt képviselnek az ebcsontok: 286 csont (31,1%). Őz csontjainak töredékei is előkerültek. Ezek alsó zápfogak, valamint egy állkapocs töredék. A 2 madárcsont, méretüket figyelembe véve, valószínűleg ház körüli szárnyasoktól származik. A szarmata nagysáncon belül - ahová DunavecseUgordáció I. lelőhely is tartozik - a gazdasági haszonállatok gyakorisági sorrendje a következő: szarvasmarha 4 Leírását és értékelését, valamint kortörténeti jelentőségét lásd később. juh - sertés.

5 A Dunavecse-Ugordáció I. lelőhely II—

III. századi objektumai a fenti sorrendnek megfelelnek: a három faj közül a szarvasmarha leletek száma a legnagyobb: 313 darab. A sorrendnek megfelelően következnek a juh és juh/kecske töredékek, együttes számuk 138 (14,3%). Darabszámot tekintve a harmadik helyen a sertés csontok száma áll: 35 darab (3,8%). Magas a lovakhoz tartozó csonttöredékek száma is: 139, ez 15,1%-ot jelent (3. kép). Egyedszám tekintetében is megfelel a sorrend a fent leírtaknak (4. kép). A korszak minimum 27 emlős egyede közül a legtöbb a szarvasmarha, legalább 8 állat különíthető el. A juh/kecske együttes egyedszáma 5, melyből 4 biztosan juh volt. A sertések száma 3. A gazdasági haszonállat sorrendje: szarvasmarha - juh/ kecske - sertés. Továbbá 4 ló, 2 teve, 4 kutya, illetve egy őz is megtalálható ennek a korszaknak az anyagában. A 8 szarvasmarha közül kettő juvenilis (1-3 év), egy 3 év körüli (juvenilis és subadultus határán), három 4 év körüli, kettő pedig már aduitus korú, tehát több mint 4 éves. Subadultusnak tekinthető a szarvasmarha 3 és 4 éves kora között. 4 éven felül számít teljesen kifejlettnek. Egy egyed életkora pontosan nem eldönthető, 4 év körüli lehetett (5. kép). A 4 ló közül kettő már kifejlett, legalább aduitus korú. Ezt az életkort a lovak 3,5 éves kor betöltésével érik el. Egy ló még juvenilis korú, 1-2,5 év közötti; egy pedig subadultusnak tekinthető, azaz 2,5 - 3,5 éves. A 4 biztosan juh kiskérődző közül egy subadultus (2,5-3,5 év), egy subadultus és aduitus kor körüli, azaz kb. 3,5 éves lehetett. Kettő pedig elmúlt már 3,5 éves. Innentől számít teljesen kifejlettnek, aduitusnak. Az egyedüli juh/kecske még juvenilis korú, azaz 2,5 évesnél fiatalabb példány volt. A sertések közül kettő fiatal állat volt, 3/4-2,5 év közé tehető az életkoruk. Egy egyed életkora kérdéses. A kutyák közül három aduitus korú volt, azaz elmúlt 1,5 éves. Egy pedig másfél éves kor körül pusztulhatott el. Mindkét teve aduitus korú, kifejlett példány. Az őz juvenilis, azaz fiatal állat volt. A marmagasság számítására alkalmas ép hosszúcsontok a nagyfokú töredezettség miatt alig találhatók a leletanyagban, így mindössze négy állat 5 csontja esetében lehetett marmagasságot számítani (2-3. ábra). 5 VÖRÖS 1990-1992, 58 146